A nagy dotcom bukta árnyékában merengve bizony sokakban felmerül ez a
kérdés. Amúgy teljesen jogosan: A “web 2.0″ néven elhíresült
jelenség/szemlélet/stratégia körülményei napjainkban kísértetiesen
hasonlítanak a kilencvenes évek végén látottakhoz.
Mostanában mindenki olyan hosszú elmélkedésekkel fontolgatja ezt a
kérdést, hogy azt még Descartes is megirigyelhetné. Érvek és ellenérvek
hadakoznak minden blogon és más a téren ütőképes médiában. In medias
res le szeretném szögezni, hogy szerintem lufiról beszélhetünk, csak
kicsiről és ahogy most látom inkább csak kissé leereszteni fog (de
előtte még azért jobban felfúvódik) és bőven hagy magából darabokat az
utókornak.
Azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy a
piaci és a “trend” lufit érdemes külön kezelni. A kettő között persze
sok összefüggés van, de ennek ellenére úgy érzem, hogy fontos ezeket
külön vizsgálni.
Egy jó piaci lufi recepje egyszerű: Végy egy
piacot, ami még nagyon gyerekcipőben jár, nem igazán kiszámítható,
senki nem csinált még hasonlót sem, néhány éve azt se tudtuk hogy
létezik, nem tudjuk mennyibe kerül vagy hogy mennyit fog hozni és
uszítsunk rá egy valag izgalomra vágyó mohó befektetőt. ők annak rendje
és módja szerint baromi sokat fognak pakolni a dologba, amin a többiek
is fellelkesülnek és követni fogják őket. Kb. félúton már mindenki
látni fogja, hogy a piacnak nincs akkora értéke, mint a beledobált pénz
és még nagyon jó ideig nem is lesz. Ennek ellenére kevesen fognak
kiszállni, hiszen akkor mg nagyobbat buknának. Egy idő után a
beletuszkolt összeg eléri azt a kritikus pontot (a reális érték bő
kétszeresét), amikor az egész mint egy kártyavár összeomlik. Na ennek
az iskolapéldája történt 1999-2001 magasságában.
Nasdaq 1998-2002: Azt hiszen nem kell közgazdásznak lenni, hogy lássuk a lényeget
A
“technológiai piac” mérete szépen visszaesett az eredeti
nagyságrendjére. A túlélő cégek okultak a dologból és mindenki sokkal
óvatosabban bánt a dolgokkal. A történtek mindenkinek elvették a kedvét
adtól, hogy 7-8 számjegyű (dollár) összegeket tuszkoljanak
garázscégekbe. Az alapprobléma az volt, hogy abban mindenki
egyetértett, hogy az internet alapjaiban fogja megváltoztatni a
világot, azt azonban hogy hogyan, mikor és hogy hogyan lehet ebből
profitálni nem igazán tudta senki. Véleményem szerint a probléma fő oka
az volt, hogy mindenki nagyon optimistán állt hozzá a dologhoz. Ma már
tudjuk, hogy a világ alapjaiban nem változik meg néhány év alatt és az
internet nem olyan mint egy “végtelen bevásárlóutca”… senki nem fog
állateledelt rendelni az interneten és annak sincs értelme, hogy
többezer embert foglalkoztassunk, hogy tartalmakat katalogizáljanak.
A befektetői bizalom az internet felé azonban annak ellenére, hogy a
helyzet kissé realizálódott nem igazán emelkedett az események után. Az
internet egyfajta tabutémává vált. Néhány év után, azonban már
látszott, hogy vannak az eseményeknek túlélői és ami még fontosabb
látni lehet, hogy mik azok a hibák amikbe a legtöbb belebuktak és mik
azok a megoldások amik sikeresek lehetnek.
A bizalom
helyreállásának fő mérföldköve talán a Google tőzsdei bevezetése volt.
Akkoriban szerintem nem volt olyan elemző aki biztosan mert volna
nyilatkozni ennek kimeneteléről. Ma már tudjuk, hogy a cég árfolyama
szépen elindult felfelé és ezzel nagyjából egyidőben finoman elindult
egy újabb internetes hajrá…
(folyt. köv.)
Utolsó megjegyzések