'jog' kategória archívuma. Page 2 of 10



2 perc 42 másodperc

Van egy dolog, ami mindennél jobban idegesít a DRM-mel, konkrétan a
dvdkkel kapcsolatban. Meg vagyok róla győződve hogy ez a jelenség
hosszú távon többet árt mint használ a kiadóknak mégse látom hogy
igyekeznének megszabadulni tőle… épp ellenkezőleg.

A héten vettem egy filmet. Bármilyen hihetetlen is szoktam ilyesmit
csinálni. Nagy lelkesen neki is álltam megnézni. Nem mintha nem láttam
volna már többször és nem mintha nem töltöttem volna már le (ugyanolyan
minőségben). Ha megjön egy film általában megnézem az extrákat és
többet ki se nyitom a dobozt. Sokkal kényelmesebb a letöltött
változatot megnézni.

Ennek több oka van, ezek közül a legfontosabbnak volt tökéletes példája
a mostani eset. Olcsó ezer forintos filmeket nem nagyon szoktam
vásárolni (bár volt már rá példa) hanem szépen az interneten szoktam
rendelni az 5 ezer forintos kategóriából. Azaz a rendes kiadásokból.
Betettem a lejátszóba a friss szerzeményt (a 21. század első igazán jó
sci-fije
) és vártam… Egy idő után nekiálltam bőszen nyomkodni a
“menü” gombot, de semmi… kósza üzenet a sarokban… “Funkció
letiltva”… és csak várok, várok és várok… (Többet vártam, mint
amennyit a Micimackóban esett…) Megnéztem a készítő és a forgalmazó
logóját - szépen animálva, megnéztem egy másfél perces reklámot, hogy
ne vegyek kalózkiadású filmeket (”Nem lopnál kocsit…”) és megnéztem
két figyelmeztető szöveget. Összesen 2 perc 42 másodperc
terjedelemben…

2 perc 42 másodpercet elvettek az életemből. Pedig rendesen fizettem a
termékért. Ez nagyon zavar. A kalózkiadás és a letöltött példány
esetében nem kell várni… nem érdekel, hogy “lopás” (mint ahogy a
látott reklám, amúgy teljesen tévesen állítja…). A reklám és a többi
hasonló dolog csak azt éri el hogy az eredeti példány értéke csökken a
hamisítványhoz és a letöltötthöz képest, holott pont az lenne a célja
hogy visszaszorítsa a kalózkiadást.

 Az egész áttekerhetetlenkedésesdivel csak annyit lehet nálam
elérni, hogy ezt a dvdt se fogom soha többet megnézni és még jobban
esett a bizalmam az egészben. Miért vegyek meg olyan terméket, amit
direkt elcsesznek és évezhetetlenné tesznek, csak hogy ingyen
reklámozzanak…
 
 Ráadásul mit is reklámoznak? Ha én letöltök dolgokat (vagy
kalózpéldányokat vásárlok) akkor a reklám nem fog meghatni, sőt
megerősödik bennem az a tudat, hogy az jobb, mert annál ugye nem kell
várni. Ha meg nem töltök le (veszek hamisítványt) akkor meg úgyse nekem
szól ez a reklám.
 
 Ez is jól jellemzni amúgy a helyzetet, hogy a DRM-mel semmi baj
nincsen, egészen addig amíg nem kezdik el alkalmazni. A kezdetek
kezdetén kitalálták, hogy az 5 másodperces figyelmeztetés ne legyen
áttekerhető. Később kitalálták, hogy a kiadó logója se legyen az, mert
az milyen stílusos hogy az a figyelmeztetés előtt van. Aztán valaki
kitalálta azt a modellt, hogy a magazinokhoz ingyen filmeket adnak vagy
nagyon olcsón árulnak filmeket. Itt a bevételt az hozta, hogy
áttekerhetetlen reklámok voltak a lemez elején.
 
 A kiadók azóta vérszemet kaptak. Saját magukat, piti mozgalmaikat
reklámozzák már szinte minden lemez elején. Elveszik az életkedvét az
embernek, aki ugye azért fizet ki 5-10 (-20-30) ezer forintokat, hogy
reklámmentes, tiszta, minőségi szórakozásban részesüljön. Amit ugye
elvesznek tőle. A letöltött példány nem veszi el. Ott csak megnyomom és
elindul a film. Ugyanaz, ugyanolyan minőségben csak éppen jobban
tálalva (… meg persze ingyen). A DVD olyan lett, mint az ingás óra.
Drága, unpraktikus, de jól néz ki…

Egyik szemem sír… a másik is

“Euro lobbyists demand end of levies on blank media”
… gördül be a cím az RSS olvasómba… Felkapom a fejemet, na ez már
valami… de nem. A kiadók (piactól függetlenül) reklamálnak a fair use
ellen, így az annak “megadóztatása” ellen is.

A frissen
alakult bagázs szerint, a DRM és más megoldások elterjedésével a
(nálunk az Artisjus által beszedett) díjak feleslegessé válnak.

Korábban már írtam ennek helyzetéről
(röviden ami idevág: az Artisjus ugyan a szabad felhasználáson
élősködik, de ezért cserébe legalább mindent megtesz annak védelméért).

A probléma itt nem az illeték eltörlésével kapcsolatban van, hanem az a
gond, hogy bár szerintem nem kellett volna bevezetni (vagy legalábbis
nem így, de minimum nem “ennyit”) ez egyfajta kompromisszum eredménye
lett. A kiadók beletörődnek a szabad felhasználásba, cserébe viszont
kapnak némi “pénzügyi segítséget”. Nyilvánvaló azonban, hogy a rendszer
megbolygatásával a kiadók úgy érzik, hogy most jobb pozícióban vannak,
így mást is el tudnak érni…

Ez pedig sajnos a mi (felhasználók) hátunkon csattan. (Még a hivatalos indoklás is az, hogy a kiadók szereték visszaszorítani a szabad felhasználást.)

Creative Commons Faust

Legtöbben már biztos hallották, hogy az egyik osztrák színház
közzétette Faust előadásait az interneten Creative Commons alatt.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy pont erre találták ki, de akkor is ha
azt mondanám, hogy nem erre a legjobb.

Goethe klasszikusának előadását az Odyssee Theater az Esselbach cég
segítségével tette közzé by-nc-nd licensz alapján Bittorrent
segítségével. A HDTV 720p minőségű felvételek [Goethe Faustja ugyebár két részes] egyenként egy dvdt tesznek ki Xvid kódolással. [link 1 2]

A Creative Commons; a Bittorrent (meg alapjában az internet) kapcsán
valószínűnek tartom, hogy a legnagyobb jövő a “maradék” közzététele
előtt áll. Mára nagyon olcsóvá vált bármilyen anyagot publikálni. És
rengeteg olyan dolog van, ami szinte semmi kereskedelmi értékkel nem
bír, mégse elérhető.

Csak
hogy néhány példát mondjak: A Fociközvetítés jogáért milliókat
fizetnek, mégis egy héttel a meccs után a felvételek már semmit nem
érnek. Miért nem kerülnek fel a szövetség honlapjára? Miért nem
kerülnek fel az internetre a már “szerzői jogilag” nem védett
[elsősorban “klasszikus”] zeneművek felvételei? A Magyar Rádió
archívuma olyan mint a sárkány kincse: baromi nagy érték, de ha el van
zárva mindenki elől értelmét veszti.

Millióegy olyan
dolog van, amit ilyen módon közzé lehetne tenni, egyelőre mégsem
teszik, valószínáleg mert feleslegesnek gondolják. Pedig nem az, és
remélem nem én vagyok az egyetlen aki ezt így érzi. 

Artisjus - OFE megállapodás

Nemrég megállapodást kötött az Artisjus és az Országos Fogyasztóvédelmi
Egyesület. Maga a megállapodás érdekes abból a szempontból, hogy ennyi  csavart már régen láttam…

Csak szemezgetnék egy keveset.

A „kultúrához való szabad hozzáférés” ne jelentse a szerzők megélhetésének

veszélybe sodrását. Legyen lehetőség a kultúrához való olcsó
hozzáférésre a könyvtárakban, archívumokban, iskolákban és múzeumokban.
Az állam és

önkormányzatok ehhez ne csak a szerzők jogainak az információs társadalomban
szükségesnek látszó korlátozásával, hanem szervezéssel és anyagi forrásokkal is
járuljon hozzá.

Magyarul: A teljesen logikus ingyenes felhasználásokért kelljen
fizetni. Viszont az állam hozzon létre a „kultúrához való szabad
hozzáférés” jegyében olyan felesleges intézményeket, amiket senki nem
használ és ezért fizessen a szervezetnek.

Szükség van jó minőségő, online elérhető, széles repertoárt kínáló, olcsó, jogszerű,
zenei tartalomszolgáltatásra, amely a fogyasztók és a szerzők jogait egyaránt
tiszteletben tartja.

Írja ezt az a szervezet, aminek a felhasználási díjjain már a fél
ország végigröhögte magát. Ha egyetért abban, hogy szükség van
ilyesmire, akkor miért lehetetleníti el teljesen a létét? Miért kell a
másodlagos felhasználásokért is gigantikus összegeket fizetni?

A zenei felvételek hozzáférésének és
másolásának technikai korlátozásai (az ún. „DRM rendszerek”) nem
sérthetik a fogyasztók és a szerzők érdekeit.
 

Na ez a kedvencem, főleg ennek a kifejtése. A gondolat szép, de sajnos
az értelmezések kettőssége nagyon jól látható. Az ugyanis a DRM
definíciójából kövekezik, hogy sérti a fogyasztó érdekeit. (ti. a
felhasználási lehetőségeit korlátozza). Ennél már jobb, hogy a
következő mondat így kezdődik: “Ha a zene üzleti hasznosítója műszaki
intézkedéssel korlátozza a zenei felvételek
lejátszását …” Ez az egész sokkal hitelesebb lenne, ha nem maga az
Artisjus szabott volna ki extra jogdíjjakat minden DRM NÉLKÜLI
közzétételre.

A két szervezet együttműködésének ha Magyarországon az lenne az ideális
formája, hogy az OFE-nek minden második nap valamiért feljelentést kéne
tennie az Artisjus ellen…

Az Apple meg a monopolhelyzete

A franciák döntenek, az EU (hallgatólagosan) támogat, a cég meg sír és hülyeségekkel érvel. Szeretem az ilyen helyzeteket.

A francák érvelése egyszerű. Az online zeneboltokból letöltöltött
(értsd: DRM-mel rendelkező) számok közül az iPod egyedül az iTunesról
származót tudja lejátszani, az iTunes számait pedig egyedül az iPod
tudja lejátszani. Mi ez ha nem az árukapcsolás legszebb iskolapéldája?

Az Applenek nem tetszik hogy ennek vége, ami teljesen érthető, így
elkezdenek a klasszikus kártyával dobálódzni, azaz hogy ez elősegítené
a kalózkodást, amiben mondjuk van valami igazság, de olyan apró és
elhanyagolható, hogy nem érdemes foglalkozni vele. Persze ezzel az
érveléssel a cél a kiadók megnyerése lenne a cég mellett. Nekik viszont
a tökük ki van a céggel (a kölcsönös utálat tüneteinek felsorolása
sokáig tartana, így nem megyek bele).

Az Egyesült Államok (a Microsoft üggyel ellentétben) nem nagyon áll a
sarkára. Röviden elítélték a dolgot, aztán annyi. Azért be kell látnunk
Washingtonban többen lobbiznak az Apple monopolhelyzete ellen, mint
mellette. Ez inkább csak reflexszerű reakció volt, ami bármelyik cégnek
alanyi jogon kijár hasonló helyzetben.

Mindeközben egyre több ország hivatalosan vagy nem úgy kezdi
megpendíteni a húrt, hogy ezt náluk is meg kéne játszani. Az Apple vs.
Apple per közben zakatol tovább. Steve Jobs meg hirtelen eladta egy
csomó részvényét. Lehet hogy az Apple karrierje egy olyan iparágban,
aminek még a létjogosultsága is megkérdőjelezhető leálldozóban van…

Az MPAA itthoni kárának nyomában

Az egész magyar fájlmegosztó társadalmat megdöbbentette az IIPI
országjelentése. A magyar sajtó ugyanis szokás szerint ránézett  a
sajtóközleményre és a jelentést el sem olvasta. A sajtóközlemény szerint
tavaly 102 millió dollár veszteséget okoztak a magyar “kalózok”
Hollywoodnak. Hát persze…

A probléma az, hogy ha bárki belenézett volna a jelentésbe látta volna,
hogy valótlan. Nézzük meg közelebbről a tavalyi adatokat is!

IIPA 2006-os országjelentés… senkinek nem tűntek fel a irreális adatok?

Ha csak az itt leírtakból indulunk ki és számolgatunk egy kicsit
láthatjuk, hogy a legális piac egy év alatt 37,1-ről 37,9-re változott.
Az “illegális” piac pedig 20 helyett 102 millió dollár veszteséget
okozott kiesett bevételek formájában… dereng már?

Hollywood úgy számolta volna hogy egy év alatt a teljes piac 57,1
millióról csodálatos módon felugrik 139,7 millióra??? Azért teljes, jól
bejáratott iparágak nem szoktak ilyet csinálni, pláne nem úgy hogy
finoman kifejezve is “stagnálnak” miközben a befektetők fogóval
próbálják meg kihúzni belőle a pénzüket.

Amúgy azt a jelentés nem firtatja, hogy minden sikeres magyar, európai
vagy ázsiai (értsd: nem amerikai) film is nagy összegeket húz ki az
MPAA zsebéből… azért ne kérjünk elnézést?

A Google meg a cenzúrák

Ma felröppent egy újabb google-cenzúra hír egy irakban készült videó
kapcsán, amit nem lehet megnézni az Egyesült Államokból (ellenben
mondjuk itthonról igen). Bár szerintem ez nem kifejezetten cenzúra, de
ennek kapcsán felmerül a “nyugati” cenzúrák témaköre.

Kína kapcsán mindenki hülyére kritizálta a googlet, arra viszont nem
gondoltak, hogy alig valamivel több politikailag motivált szűrést végez
ott a cég, mint nálunk. Elvére ugyanúgy politikai okai vannak annak,
hogy szűri a kereső a szexuális vagy sok szerzői joghoz kapcsolódó
témájú tartalmakat.

Ezek mennyivel etikusabbak? Csak az indok van szebben becsomagolva.
Kivéve ez utóbbi esetben, a “másolásvédelem feltörésére is alkalmas
módszert említ” azért nem túl meggyőző érv. Ha valaki úgy keres, hogy
mindig megnézi az oldal alját is bizony sokszor találkozik azzal, hogy
a google valamiért eltávolított találatokat a listából.

Számomra ami kérdéses, hogy a Googleben felmerült-e, hogy vajon miért
csak Kína esetében csinál ország-specifikus szűrést. Miért kell
egy  szólásszabadságot jobban tisztelő országban (spec.
Magyarországra gondolok, mert azért valljuk be sok más országhoz képest
azért még viszonylag reális alapelgondolású törvényeink sok téren)
ugyanazokat a filtereket használni? Miért nem lehet non-US változatot*
csinálni a keresőből is?

* - Bizonyos Linux disztribúciók
esetében van non-US és US változat, ugyanis az Egyesült Államokban a
szoftverszabadalmak miatt egy csomó algoritmus nem használható fel.

A Razorback-ügy

Nemrég írtam a Razorback 2 lefoglalásának ügyéről.
Hosszú idő óta talán ez a hír sokkolt a legjobban. Egyszerűen azért
mert totálisan érthetetlen számomra. A Razorback 2 mindenki szemében a
fájlmegosztás becsületes jövőjének a szimbóluma.

Azok
számára akik nem ismerik az eDonkey hálózat működését elmondom, hogy az
ilyen szerverek kapcsolják össze a különböző metaadatokat a hálózatban.
Azaz a felhasználó ezekre feltölti a fájllistáját, majd ebben mindenki
kereshet, amiből megtudhatja egy fájl egyedi azonosítóját. Ebből már
egy DHT hálózaton fel lehet kutatni a forrásokat a fájlhoz.

A Razorback statisztikái alapján ismerte meg a világ a fájlmegosztást.
Üzemeltetői két dolgot csináltak, egyrészt ők alapozták meg a
fájlmegosztást mint lehetőséget, rengeteg olyan projectben működtek
közre, amelyekben freeware programokat, Creative Commons zenéket és más
hasonló bárki számára elérhető anyagok elérését tettek lehetővé.

Ezen felül olyan gyermeki örömmel játszottak az adatokkal, hogy az
informatikusként nagyon megdobogtatta a szivem. Nem volt olyan trükk
vagy érdekesség, amit ne csináltak volna meg. Mindeközben azonban
mindig adatokkal dolgoztak. Ezt nagyon komolyan vették. Ebből a
szempontból teljesen mindegy, hogy egy Hollywoodi filmről vagy egy
vicces fotóról van-e szó.

Amit én nem értek, hogy bárkinek,
hogy van joga egy független szervezetet ilyen módon lejáratni és
eszközeit lefoglalni. Az egészben nem volt semmi logika: a teljes
jószándék sugárzott az egészből. Ezzel az erővel a legfelső DNS
szervereket is le lehetne foglalni mert azoknak is kb. annyi közük van
az “illegális” fájlmegosztáshoz. Semmi. Pusztán az, hogy a végkifejlet
megnehezíti a fájlmegosztást (amúgy nem) még nem jogosít fel senkit
arra, hogy teljesen ártatlan embereket lejárasson.

Az MPAA
közleménye pedig már önmagában is becsületsértés. Összevissza olyan
divatos szavakkal dobálódzik, hogy “gyerekpornó”, “bűnöző”,
“felszámolni” meg “terrorista” minden koncepció nélkül. Az egész olyan,
mintha Vint Cerfet
lecsuknák a spamek miatt. Semmi köze az egészhez, de tulajdonképpen ő a
felelős, hiszen ha nem lennének új dolgok, nem lennének problémák vele.

Dell vs Dell

Ismét egy domainvita, ahol nagy cég és kis ember azon kap össze, hogy
ha ugyanúgy hívják őket, akkor ne’már csak az egyiküknek lehessen
domainje. Paul Delltől jelenleg az azonos nevet viselő Dell Computers
próbálja megszerezni domain-nevét.

A Dell “A” Dell “B”-től nem csak a kérdéses dellwebsites.com domaint akarja megszerezni,
hanem baromi sok pénzt is. Azaz 100 ezer euró kártérítést a Dell
Americának, 50 ezer eurót a Dell France-nek és még 40 ezer eurót minden
Dell képviseletnek + 500 eurót minden leírt Dell szó után… Nem semmi.

A francia férfi amúgy nem hajlandó erre és valószínűleg perre jut a
dolog, márha a Dell nem látja be tévedését (ami elég valószínű). Az
ehhez szükséges pénzzel amúgy barátai támogatják.

A domain ügyeket, amúgy nemzetközi szinten a WIPO dönti el, bár ebben
az esetben valószínűleg (a Dell francia jelenléte miatt) helyben fogják
megoldani. Ilyen jellegű domain-ügyekben fontos szempont a
“rosszindulatúság”, azaz hogy a legfoglaló szándékosan használta-e ki a
másik nevét. (Ebben az ügyben amúgy ez első ránézésre nem áll fenn.)

Érdekes eset volt a témában nemrég a mikerowesoft.com-ügy, egy bizonyos Mike Rowe ami értelemszerűen a Microsoftnak nem tetszett (kb. ugyanúgy kell kiejteni mindkettőt).

(via)

GPL processzor

A Sun elsőre furcsának tűnő húzásra szánta el magát. GPL licensz alatt tette közzé UltraSPARC T1 processzorát.
Nem egy szoftvert. Magát a hardvert és a hozzá tartozó dokumentációt.
Szóval ha akarja bárki tanulmányozhatja, sőt akár után is gyárthatja a
világ egyik leggyorsabb processzorát. Persze a cégnek más szándékai
vannak ezzel kapcsolatban.

A Sun tegnap jelentette be Opensparc
“műveletét”, melyben közzétette az UltraSPARC T1 teljes leírását. Ha
valaki akarja (meg persze megvan hozzá a megfelelő felszerelése) akár
le is gyárthatja napjaink egyik legnagyobb teljesítményű nyolcmagos
processzorát. Ezt amúgy kifejezetten processzorigényes
szerverfeladatokhoz tervezték, azonban egyelőre csak a Solaris 10 képes
használni.

A cég a szabad forrásúvá tétellel azt szeretné elérni, hogy más
operációs rendszerek is támogassák a platformot. Ennek oka egyszerű: a
célközönség nagyrésze már megszokta a Linux vagy BSD rendszereket és
sok problémát okozna nekik erről átállni, így szivesebben választanak
más, ezek által is támogatott platformot (pl: Xeon, power).

A cég amúgy nemrég tette közzé a Solaris operációs rendszer kódjait is,
amivel a célja az volt, hogy a fejlesztőket segítse. Ez úgy látszik
csak részben jött be. Akkor amúgy nem a GPL liceszt, hanem az OSI által
szintén elfogadott CDDL-t alkalmazták. Ennek oka a cég illetékesei
szerint egyszerű: a Solaris forráskódja tartalmazott olyan részeket,
amelyek nem a cég tulajdonában vannak, így az nem lett volna GPL alatt
publikálható. Ez a processzor azonban teljes mértékben a Sun gyermeke,
így azt csinál vele amit akar.

A Free Software Foundation örült a Sun döntésének és a többi
hardvergyártót is ilyen lépésre bíztatja. Szerintük kicsinyes azt
hinni, hogy a nyílt forrás csak szoftverekre vonatkozik. (Jó példa a
régebben megjelent nyílt forrású sör, bár ez CC alatt elérhető…)