Megannyi vita után néhány napja publikálták a legnépszerűbb szabad szoftver licenc a GPL legújabb változatát. In medias res le kell szögeznem számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy inkább egy “bugfix releaseről” beszélhetünk ebben az esetben, mint óriási újításról. ‘GPLv3′ tovább…
'drm' kategória archívuma.
Mára szinte klasszikussá vált Peter Lee (Disney) mondata, hogy “ha a vásárlók tudnának a DRM-ről, tudnák mi az, hogy hogy hogyan működik, már el is buktunk”. Mivel a DRM korlátozza a vásárló lehetőségeit a termékkel kapcsolatban, elvárható lenne erről valami tájékoztatás. A legtöbbször persze ezt még az apróbetűs részben is alig találjuk, nemhogy egy dvd tokján, neadjisten egy online bolt termékismertetőjében. ‘4 dolog az új évre: 3, A felhasználók megtévesztése a DRM elhallgatásával’ tovább…
Az év utolsó négy napjában négy egyszerű problémát szeretnék felvetni, amik remélem megoldódnak a következő évben. Sokan sokat szidják a közös jogkezelőt, mert sokat kell fizetni. De úgy érzem a legnagyobb negatívum nem ez, hanem a jogdíjak egyenlőtlen és logikátlan meghatározása. Ez nem (csak) azért aggályos, mert sokszor sok, hanem mert a piacot korlátozza és akadályozza a szabad versenyt az árképzés eltérő módszereivel. ‘4 dolog az új évre: 1, A közös jogkezelőnek fizetett díjak realizálása’ tovább…
Az IFPI ma első fokon elérte, hogy Dániában a Tele2 internetszolgáltatónak blokkolnia kell az orosz AllofMP3 oldalt. Ez több szempontból is bizarr. Egyrészt mert Európában az ilyesmi annyira nem szokás, inkább csak Kínában meg néhány arab országban, másrészt meg amúgy egy legálisan működő oldalról van szó… A nyugati országok mohamedjét tényleg MP3-nak hívják? ‘Blokkoljuk mert nem tetszik’ tovább…
Van egy dolog, ami mindennél jobban idegesít a DRM-mel, konkrétan a
dvdkkel kapcsolatban. Meg vagyok róla győződve hogy ez a jelenség
hosszú távon többet árt mint használ a kiadóknak mégse látom hogy
igyekeznének megszabadulni tőle… épp ellenkezőleg.
A héten vettem egy filmet. Bármilyen hihetetlen is szoktam ilyesmit
csinálni. Nagy lelkesen neki is álltam megnézni. Nem mintha nem láttam
volna már többször és nem mintha nem töltöttem volna már le (ugyanolyan
minőségben). Ha megjön egy film általában megnézem az extrákat és
többet ki se nyitom a dobozt. Sokkal kényelmesebb a letöltött
változatot megnézni.
Ennek több oka van, ezek közül a legfontosabbnak volt tökéletes példája
a mostani eset. Olcsó ezer forintos filmeket nem nagyon szoktam
vásárolni (bár volt már rá példa) hanem szépen az interneten szoktam
rendelni az 5 ezer forintos kategóriából. Azaz a rendes kiadásokból.
Betettem a lejátszóba a friss szerzeményt (a 21. század első igazán jó
sci-fije) és vártam… Egy idő után nekiálltam bőszen nyomkodni a
“menü” gombot, de semmi… kósza üzenet a sarokban… “Funkció
letiltva”… és csak várok, várok és várok… (Többet vártam, mint
amennyit a Micimackóban esett…) Megnéztem a készítő és a forgalmazó
logóját - szépen animálva, megnéztem egy másfél perces reklámot, hogy
ne vegyek kalózkiadású filmeket (”Nem lopnál kocsit…”) és megnéztem
két figyelmeztető szöveget. Összesen 2 perc 42 másodperc
terjedelemben…
2 perc 42 másodpercet elvettek az életemből. Pedig rendesen fizettem a
termékért. Ez nagyon zavar. A kalózkiadás és a letöltött példány
esetében nem kell várni… nem érdekel, hogy “lopás” (mint ahogy a
látott reklám, amúgy teljesen tévesen állítja…). A reklám és a többi
hasonló dolog csak azt éri el hogy az eredeti példány értéke csökken a
hamisítványhoz és a letöltötthöz képest, holott pont az lenne a célja
hogy visszaszorítsa a kalózkiadást.
Az egész áttekerhetetlenkedésesdivel csak annyit lehet nálam
elérni, hogy ezt a dvdt se fogom soha többet megnézni és még jobban
esett a bizalmam az egészben. Miért vegyek meg olyan terméket, amit
direkt elcsesznek és évezhetetlenné tesznek, csak hogy ingyen
reklámozzanak…
Ráadásul mit is reklámoznak? Ha én letöltök dolgokat (vagy
kalózpéldányokat vásárlok) akkor a reklám nem fog meghatni, sőt
megerősödik bennem az a tudat, hogy az jobb, mert annál ugye nem kell
várni. Ha meg nem töltök le (veszek hamisítványt) akkor meg úgyse nekem
szól ez a reklám.
Ez is jól jellemzni amúgy a helyzetet, hogy a DRM-mel semmi baj
nincsen, egészen addig amíg nem kezdik el alkalmazni. A kezdetek
kezdetén kitalálták, hogy az 5 másodperces figyelmeztetés ne legyen
áttekerhető. Később kitalálták, hogy a kiadó logója se legyen az, mert
az milyen stílusos hogy az a figyelmeztetés előtt van. Aztán valaki
kitalálta azt a modellt, hogy a magazinokhoz ingyen filmeket adnak vagy
nagyon olcsón árulnak filmeket. Itt a bevételt az hozta, hogy
áttekerhetetlen reklámok voltak a lemez elején.
A kiadók azóta vérszemet kaptak. Saját magukat, piti mozgalmaikat
reklámozzák már szinte minden lemez elején. Elveszik az életkedvét az
embernek, aki ugye azért fizet ki 5-10 (-20-30) ezer forintokat, hogy
reklámmentes, tiszta, minőségi szórakozásban részesüljön. Amit ugye
elvesznek tőle. A letöltött példány nem veszi el. Ott csak megnyomom és
elindul a film. Ugyanaz, ugyanolyan minőségben csak éppen jobban
tálalva (… meg persze ingyen). A DVD olyan lett, mint az ingás óra.
Drága, unpraktikus, de jól néz ki…
A Microsoft új másolt lemezek elleni hadjáratában új eszközt vet be. A
napokban megjelenő frissítés ugyanis telepít egy alkalmazást, ami
ellenőrzi, hogy az operációs rendszerért fizettünk-e és ha nem… hát
nem röstell figyelmeztetni erre a tényre.
A frissítés a Microsoft újonnan megerősödött stratégiájának a része,
amiben megpróbálja az eddig másolt (”illegális”) Windowst használókat
vásárlásra buzdítani. A frissítés több dolgot is tesz. Egyrészt
feltelepülés után (ha egy másolt lemezzel van dolgunk) azonnal
figyelmeztet erre a tényre és felajánlja hogy segít nekünk eredeti
rendszert vásárolni, azaz tájékoztat a viszonteladók listájáról meg
ilyesmi.
Ez még nem is lenne zavaró, sőt még talán meg is tudom érteni. Azonban
a gépünkön mást is csinál. Egyrészt a bejelentkező ablakban elhelyez
egy értesítést, ami minden indításnál ott fog virítani és tájékoztat
minket arról, hogy piti tolvajok hamisítványt áruló kereskedők áldozatai vagyunk.
Ezen kívül még megjelenik a taskbaron egy értesítő ikon (az a fajta,
amit mindenki már amúgy is utál…) erről a tényről. Ha erre
rákattintunk szintén segítséget kaphatunk a termék megvásárláshoz.
Jelenleg ezt még csak öt országban vezetik be. Ennek valószínűleg
nem a kísérleti jelleg a célja, hanem nyelvi akadályok és hogy más
országokban nincs összeállítva a kereskedők listája.
A
cégnek ezen a téren egy vékony vonalon kell egyensúlyoznia, hiszen ha
túlzásba viszi a másolatok elleni küzdelmet, sok felhasználót más
(ingyenes) operációs rendszerekre taszíthat át. Ez a Microsoft
monopolhelyzetének csökkenéséhez vezethet, ami hosszú távon végzetes
következményekkel járhat a cég számára. (Hiszen a cég termékei mellett
a fő érv az, hogy mindenki ezt használja így nem léphetnek fel
kompatibilitási problémák. ld. korábbi bejegyzés)
Update: Csak hogy ne
vádoljanak részrehajlással: azért a cég sem erőlteti annyira a
frissítést. Messze nem kötelező telepíteni és ha valaki tudja, hogy
másolt Windowszal dolgozik akkor valószínűleg csak figyelmetlenségből
kerülhet fel a gépére (vagy a nyilvánvalóan túl engedékeny frissítési
beállítások következtében…)
Az utóbbi hetek
legfelkapottabb témája a Linux DRM kérdés. Több cég (köztük a Real és a
Microsoft) “zsarolja” az operációs rendszer fejlesztőit, hogy a
Kernelbe kerüljön be DRM támogatás.
A probléma oka egyszerű:
működő DRM nem létezik. Nem azért, mert azt mondom, hanem mert elvi
képtelenség. A DRM lényege, hogy a szoftver (legyen az önálló, vagy a
hardverbe építve) ellenőrzi, hogy mit akarsz csinálni a tartalommal és
az alapján engedi neked vagy sem. A probléma az, hogy ezt meg lehet
kerülni.
A fejlesztők éppen ezért mindig minél mélyebbre akarják
tenni ezt a réteget. Az operációs rendszerbe (lehetőleg minél mélyebbre
hogy ne lehessen csak úgy szoftveresen megkerülni) vagy magába a
hardverbe.
Ezért tartják a “tartalomszolgáltatók” fontosnak,
hogy magában a kernelben legyen a másolásvédelem. Ez rögtön elvi
kérdéseket is felvet. Richard Stallman ás csapata nem véletlenül tette
bele a GPL v3 tervezetébe a DRM elvi kizárását az ilyen licensz alatt
publikált programokból. Linus Torvaldsnak és sokaknak másoknak persze
az ötlet nem tetszett, hiszen a szabad szoftver nyilvánvalóan szabadon
felhasználható, így meg kell hagyni az elvi lehetőséget.
vö:
Sony-DRM ügy. A fejlesztő cég, a VLC lejátszó kódrészleteit is
felhasználta a másolásvédelemnél, rendkívül ironikusan azzal játszották
le másolásvédett lemezt. (Persze az még ironikusabb, hogy az eredeti
kód Jon Johansen nevéhez fűződik, akit ugye a CSS és milliónyi más
másolásvédelem megkerüléséről ismerünk.)
Persze arra
Torvalds se gondolt, hogy egyszer majd neki fogják szegezni a
pisztolyt, hogy tegye bele a kernebe, elsősorban azért, mert annak nem
ott lenne a helye. ő elsősorban mérnök és tudja, hogy az operációs
rendszer sikerét a megfelelő, hatékony és logikus felépítésének és
legfőként moduláris felépítésének köszönheti. Ebben a felépítésben
márpedig nincs helye a DRM-nek a kernelben. Tehát nem is lesz ott.
Ellenben
millió-egy “B” terv lehetősége áll fent. Több nagyobb Linux
disztribúciókat is forgalmazó cég (Novell, Red Hat stb) saját maga
tehet bele. Ez lehetséges mondjuk kernelmodul formájában. Ezzel persze
az a gond, hogy egy utasítással kiszedhető. Bele is fordíthatják, de ez
nem valami elegáns és könnyen meglehet, hogy ezzel pont saját vevőiket
kergetik el.
A nyitottság azonban pláne lehetetlenné teszi az
egész szituációt. Tegyük fel, hogy az asztali gépekbe szánt Linuxban
lesz kernelszintű másolásvédelem. Azt a szituációt, hogy a kernelben
lesz egy nem nyílt forráskódú rész elvethetjük. Tehát a DRM-támogatás
forráskódja nyílt lesz. És itt van a fő gond. A DRM rendszerek ugyanis
a kriptográfia azon alaptételét szegik meg, hogy az ki- ill. bekódoló
algoritmus közismert.
Ha egy DRM megoldásnak a forráskódja
ismert pillanatok alatt át lehet írni, hogy az mindig lejátssza az
anyagot. Ez nemhogy a DRM támogatóinak nem lenne előrelépés, hanem
mindenki örülne neki. Biztos vagyok benne, hogy slágertéma lenne egy jó
darabig és egy idő után (a jogi kérdések ellenére) gyakorlatilag minden
Linuxos gép mindent lejátszana.
Az is megoldható, hogy bizonyos
fájlok kikódolásához használja a modult, ami nem nyílt forráskódú,
ebben az esetben, ha a rendszerből kitöltjük a modult a védett fájlok
nem lesznek lejátszhatóak. (Ez amúgy a legreálisabb megoldás.) Azonban
ebben az esetben is elég hamar fel sikerülne törni a modult (azaz csak
átírni, hogy mindig játsszon le).
Tehát gyakorlatilag elvi
lehetetlenség, hogy ilyen megoldás működjön. Bármilyen forgatókönyvben
is gondolkodok az eredmény mindig az, hogy a fájlok akárhogy
lejátszhatóak lesznek. Ez a “tartalomszolgáltatók” szemszögéből még
rosszabb mint most, hiszen a feltörést elég lenne egy központi helyen
megoldani egyszer és mindenkorra. Arról meg nem is beszéltem még,
hogyha ez bekövetkezne, akárhogyis a “tartalomszolgáltatók”
egyértelműen a Linux fejlesztőit okolnák az egészért és vagy
visszavonulnának ezen a téren (… és persze elkönyvelnék, hogy minden
másolásvédelem feltöréséhez elég Linuxot használni), vagy pedig
megpróbálnák ugyanezt az akciót más szintre emelni azaz a felhasználók
szabadságát csökkenteni valamilyen módszerrel, hogy a rendszert
működésre kényszerítsék, ami (persze szigorúan csak elméletben, hiszen
ez már tényleg csak egy nagyon sötét Sci-Fi) ehhez hasonló problémákhoz
vezetne, szélső esetben a Linux fejlesztők kettészakadásához.
“Euro lobbyists demand end of levies on blank media”
… gördül be a cím az RSS olvasómba… Felkapom a fejemet, na ez már
valami… de nem. A kiadók (piactól függetlenül) reklamálnak a fair use
ellen, így az annak “megadóztatása” ellen is.
A frissen
alakult bagázs szerint, a DRM és más megoldások elterjedésével a
(nálunk az Artisjus által beszedett) díjak feleslegessé válnak.
Korábban már írtam ennek helyzetéről
(röviden ami idevág: az Artisjus ugyan a szabad felhasználáson
élősködik, de ezért cserébe legalább mindent megtesz annak védelméért).
A probléma itt nem az illeték eltörlésével kapcsolatban van, hanem az a
gond, hogy bár szerintem nem kellett volna bevezetni (vagy legalábbis
nem így, de minimum nem “ennyit”) ez egyfajta kompromisszum eredménye
lett. A kiadók beletörődnek a szabad felhasználásba, cserébe viszont
kapnak némi “pénzügyi segítséget”. Nyilvánvaló azonban, hogy a rendszer
megbolygatásával a kiadók úgy érzik, hogy most jobb pozícióban vannak,
így mást is el tudnak érni…
Ez pedig sajnos a mi (felhasználók) hátunkon csattan. (Még a hivatalos indoklás is az, hogy a kiadók szereték visszaszorítani a szabad felhasználást.)
A másolásvédelmi eljárásokat gyártó Starforce levelében perrel fenyegette
meg a Boing Boingot és Cory Doctorowot, egy korábbi kompatibilitási
problémákkal, a rendszer hátrányosságaival illetve a cég hibáit
letagadó politikájával foglalkozó cikk miatt.
Az eredeti cikk azt a hiányosságát ismertette a Starforce által
kifejlesztett másolásvédelmnek, hogy brutális módszerei
rendszerösszeomlásokhoz és instabilitáshoz vezetnek. A sok játékkal
együtt telepítésre kerülő védelem átírja a Windows drivereit, hogy
bizonyos műveleteket ne lehessen megcsinálni. Ezt azonban elég
hanyagult teszi. Ez többek közt ahhoz vezethet, hogy bizonyos hardverek
használhatatlanná válnak.
A cég erre válaszul azt nyilatkozta,
hogy az eset szenvedő alanyai azok a “kezdő hackerek, akik megpróbálják
megkerülni a védelmet”.
Mint kiderült a cég az üggyel kapcsolatban korábban már a c|netnet is megkereste, amiben ugyanúgy habzó szájjal sajtóperrel fenyegetődzik.
Az egész világ azt hiszi, hogy valami nagy dolog van készülőben mert a
Warner bejelentette, hogy németországban kisérleti jelleggel p2p
jellegű adatátvitelen alapuló on-line tartalomszolgáltatást fog
bevezetni. Pedig semmi nem történt.
Novemberben amikor az első pletykák felröppentek ilyen jellegű megmozdulásokról már kifejtettem véleményemet [angol], hogy amennyiben tartalomarányos árazás történik annak a felhasználók nem fogják hasznát látni, sőt.
Az ilyen megoldás egyetlen előnye, hogy a kiadó számára minimálisra
csökkenti a költségeket, amik nem lesznek arányosak a felhasználók
számával így a későbbi fejlesztések háttérbe fognak kerülni.
A
felhasználók pedig egy gyengébb szolgáltatást kapnak, ami semmiben nem
tud pozitívumot kínálni a fájlmegosztó hálózatokhoz képest, sőt a
technológiai korlátozások miatt az átvett érték, annak ellenére hogy
ezért jelentős ellenértéket szolgáltattak (mind az ár, mind saját
technikai kapacitásuk tekintetében) is sokkal kisebb lesz.
A cím nem elütés: a pp2p (pszeudo-p2p) egy szakkifejezés, ami a
felülről irányított p2p hálózatokat jelenti. (Ezekben az adatátvitel
p2p jellemzőket mutat, a rendszer vezérlése azonban nem… korábban a
sima Bittorrentre is használták, újabban már egyre kevésbé…)
Utolsó megjegyzések