GPLv3

Megannyi vita után néhány napja publikálták a legnépszerűbb szabad szoftver licenc a GPL legújabb változatát. In medias res le kell szögeznem számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy inkább egy “bugfix releaseről” beszélhetünk ebben az esetben, mint óriási újításról.

A Free Software Foundation által kiadott GPLv3-at már megjelenése előtt rengeteg kritika érte, nemcsak azoktól, akiknek nem kedvezett az új szöveg bevezetése, de még azoktól is, akik a szabad szoftver “mozgalom” nagy elkötelezettjei.

A nagy visszhang ellenére az új szöveg viszonylag kevés és jellemzően nem lényegileg meghatározó változást tartalmaz. (Akit érdekel a Groklaw blogon fent van egy szép összevetés.)

Nézzük a fontosabb eltéréseket, persze más apró módosítások is bőven vannak. Érdekes, hogy a gyakorlatban a kevésbé “vitatott” változások is legalább annyira fontosak lehetnek, mint a közismert módosítások.

1, A szoftver szabad, nem ingyenes.
Inkább apróbb hiba volt a régi szövegben (inkább zavaró volt, mint félreérthető), hogy néhány helyen utalt rá, hogy a szabad szoftver ingyen van. A gyakorlat (meg az alapgondolat is persze) azt mutatja, hogy ez nincs így. Az új verzió világosabb ebben a kérdésben.

2, A fogalmak tisztázása.
Az, hogy az új változat némivel hosszabb lett a v2-nél annak fő oka, hogy viszonylag hosszan foglalkozik az olyan fogalmak tisztázásával, mint a szoftver vagy a forráskód. Ez nemcsak egyértelműbbé és könnyebben érthetővé teszi a szöveget, de mondjuk konkrét bírósági folyamatokat is jelentősen leegyszerűsíthet.

3, Alapkérdések tisztázása
A szöveg tulajdonképpen “feleslegesen” említ sok olyan gyakorlati helyzetet, ami a szöveg többi része alapján magától értetődő, de nagyon gyakori szituáció. Külön bekezdés foglalkozik azzal, hogy kimondja, hogy használni, bárki, akármennyit használhatja a programot, anélkül, hogy bármilyen kötelezettségei lennének. Vagy például megmagyarázza, hogy milyen módon és állapotban kell a forráskódot közzétenni.

4, “tivolization”
Az egyik vitatottabb kérdéskör a GPLv3 kapcsán, minthogy sok népszerű GPL-t használó megoldás ezt sértené. A probléma egyszerű: a szoftver forráskódja ugyan közzé van téve, de az nem használható fel valami “szándékosan előidézett technikai ok” miatt. Tipikus példa a tivo. (Aki az elmúlt évet a Marson töltötte volna annak elmondom, hogy ez egy digitális videófelvevő, ami az Egyesült Államokban nagyon népszerű és a célhardvert egy Linux hajtja meg.) Tipikus esetben a szoftvert, ami meghajtja a rendszert a hardverrel együtt értékesítik. A forráskód el is érhető, azonban ha azt módosítjuk már nem tudjuk feltölteni az eszközre, mivel azon mondjuk csak a “hivatalos” szoftver és annak “hivatalos” updatejei futhatnak. (A dolog persze a tivo mellett sok Linux alapú célhardvert érint mobiltelefonoktól ipari radarokon és orvosi eszközökön át szuperszámítógépekig.)

5, DRM
Gondolkoztam azon, hogy ezt az előző ponttal együtt említsem, mert hasonló, de egyszerűbb külön tárgyalni. Röviden: a szabad szoftver nem használható fel DRM megoldás részeként. Pont. Semennyire. (Kivéve ha a célja a védelem megkerülése, de nem része a védelemnek. Pl.: a VLC rendben van, de ha egy olyan módosított VLC verzió lenne, amit mondjuk azért tesznek egy lemezre, hogy csak azzal lehessen lejátszani a tartalmat, az nincs rendben.)

6, Szoftverszabadalmak
Elsősorban a Microsoft-Novell ügy kapcsán kapott nagy visszhangot a téma. A dolog lényege, hogy a sok vita van néhány szabadalom kapcsán, hogy esetleg néhány szabad szoftver megsért. (A probléma gyökere valószínűleg magában a szabadalmi rendszerben van, hiszen ugyan elvben szoftver vagy matematikai módszer nem lenne szabadalmaztatható, de “újító mérnöki megoldásként” rengeteg szoftveres és alapvető usability megoldás be lett jegyezve. Ezen szabadalmak nagy részét be se lehetett volna jogszerűen jegyezni, de a megtámadásuk vagy bármilyen más szabadalmi eljárás annyira költséges és hosszadalmas, hogy senki sem szívesen vállalkozik rá.) A dologgal kapcsolatban a gyakorlati gond ott van, hogy a vitatott szabadalmak felhasználásának esetén elvben nemcsak a szoftver eredeti fejlesztői, hanem annak továbbfejlesztői, felhasználói is felelőssé tehetőek. Márpedig a szabadalmi “vita” nagyon drága és macerás, így ez a gyakorlatban sokszor veszélyeztetetté teszi a sikeres végfelhasználókat, hiszen kártérítésért perelhet a szabadalom tulajdonosa. Ráadásul ebben az eljárásban nem is nagyon támadható meg maga a szabadalom. Ezt a v3 úgy oldja meg, hogy a fejlesztő minden érintett, a tulajdonában lévő szabadalom korlátlan felhasználási jogát át kell, hogy adja a szoftverrel és a kóddal együtt. Azaz ha egy vita van a felhasználás körül csak a fejlesztő tehető felelőssé és a gyakorlatban ebben az eljárásban már a szabadalom maga is vizsgálható. (Persze a dolog ennél jóval összetettebb, de ez a lényeg…)

7, Szöveg “frissítése”
A GPLv2 1991 óta gyakorlatilag változatlan. Nyilvánvalóan kapott néhány foltozást a technikai megfogalmazás tekintetében. Az “interaktív interfész” vagy a forráskód fogalma a gyakorlatban kissé változott azóta.

8, Kompatibilitás
Ugyan már a GPLv2 is sok szabad licenccel kompatibilis volt, a v3 tovább bővíti ezek körét. Ez azért fontos, hogy a fejlesztők könnyebben használhassák más szabad szoftverek forráskódját még akkor is, ha azok nem GPL alatt vannak. A v3-tól a kompatibilis licencek közé került az Apache License és az (új, még tervezés alatt álló) AGPL. Ez több lehetőséget biztosít a fejlesztés terén és nagyobb szabadságot az alkalmazott szabad szoftver licenc kiválasztásában.

Hirtelen ennyit találtam fontos változásnak. Persze — mint korábban említettem — sok apróság van még. Összességében azonban be kell látni, hogy a GPLv3 nem alapvetően más. Inkább az elmúlt bő 15 év technikai változásaira reflektál és megoldást nyújt néhány “kiskapu” esetében, amik a legutóbbi változat óta felmerültek. Jelentős? Nem. Fontos? Igen.