Jelentős bírságot szabtak ki a Virgin francia leányvállalatára, mivel az interneten olyan számokat is árusított amikhez nem lett volna joga. ‘Szerzői jogi bírság a Virginnek’ tovább…
2006. június. archívuma.
Nem kívánok különösebben belemenni a Népszabadság-Wikipedia “ügybe”, inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon mennyire gyakori eset az ilyesmi ilyen módon való eltusolása. Vajon itthon (is?) bizonyos blogok jóval megbízhatóbbak lesznek mint a nyomtatott termékek? ‘Az elveszett integritás nyomában’ tovább…
Sokat előkerülnek mostanában olyan kérdések, amik tulajdonképpen erre vezethetőek vissza. Hogyan is kell értelmezni a blogot, mint műfajt? sajtótermék? internetes napló? ‘Mennyire személyes?’ tovább…
Isten a tanúm, hogy én nem akarom minden második sarkon a T-bandát fikázni, de vannak dolgok amik mellett nem lehet elmenni.
Ma ugyanis küldtek (a fákra és a postaköltségre való tekintet nélkül) két fizetési felszólítást is. (Rossz szokásom, hogy a számlákat csak akkor fizetem ki, ha már nagyon muszáj…) Az egyikben tájékoztatnak, hogy fizessek be 11.820 forintot, ami a múlt havi lejárt tartozásom, a másikba tájékoztatnak, hogy ezzel együtt 2×12.360 forint tartozásom van, amit a mellékelt csekken (24.720 forint = 2×12.360 forint) be is tudok fizetni.
Na akkor most mit is fizessek. A szerződés szerint a szolgáltatás ára az idei árcsökkentés miatt 12.360 forintról 11.820 forintra csökkent (ez már elég régen volt). De akkor miért próbálja nekem a régi, nagyobb összeget kiszámlázni a T-Online? A múlt hónapban sikerült reális számlát küldeniük…
Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol azt mondták, hogy ők nem tudják (ki hitte volna…), de biztos ami biztos a nagyobbat kéne befizetni és a számlázási rendszer majd jóváírja a maradékot ha van. Ja, az a szuperprecíz számlázási rendszer… hát persze…
Már többször próbáltam megszabadulni a cégtől mert (relatíve drágák és) ehhez hasonló dolgokat rendszeresen megjátszanak, de egyszerűen annyira macerás lemondani a szolgáltatást és máshova átmenni, hogy végül mindig feladom.
A mai nap két jelentős hírt tartogat a magyar “blogvilágnak”.
Az egyik felettébb szomorú: az egyik (méltán) legjelentősebb hazai blog a sesblog három év után bezárta kapuit. Aki nem ismeri az (szégyellje magát és) olvasson vissza az archívumban, aki meg ismerik annak meg úgyse tudok mit írni.
A másik hír az, hogy lesz újra Goldenblog (via). Ezt már egy ideje mindenki hallotta különböző pletykákból…. mármint azt hogy lesz, de most már részleteket is hallottunk. Idén a mezőny szerintem nem lesz annyira erős — aki tavaly jól szerepelt az most a zsűriben van.
Hírbehozó is megemlíti, hogy az elmúlt egy év alatt itthon valóban nagyon sok új blog született. Egyetértek vele, hogy ez egy nagyszerű lehetőség mindenkinek hogy “minőségi” új blogokat fedezzen fel. Meg persze az írók számára is az, hogy egy kicsit megmérettessék saját magukat. (Tavaly azért elég sok kritika érte a versenyt az értékelések és a sorrend miatt… ez nem olyan mint a lóverseny: nem lehet egyértelműen győztest hirdetni.)
Emlékszem rá, hogy tavaly fontolgattam, hogy indulok, de végül letettem róla főként azért, mert akkor pont nem voltam annyira lelkes és egész nyáron egy bejegyzésem sem született… mondjuk olvasóm se volt sokkal több. Hogy idén belevágjak-e azon még gondolkozom…. (ha már megemlítettem: új olvasóknak itt a régi blogom… az archívum linkjei valamiért most nem működnek, de egy kis ügyeskedéssel el lehet olvasni a régi bejegyzéseket is. Előtte is volt egy angol nyelvű blogom, de azt már nem találom sehol… de nem is volt nagy szám)
Update: Doransky a “nagy nyereményekkel” kontráz rá HH kiszivárogtatására.
Update 2: a sesblog csak felhajtás… kb. 5 óra szenvedés után meg tudtam fejteni a rejtélyt… amit nem szivárogtatok ki… sok sikert mindenkinek!
Kicsi szívem repes, hogy itthon is kezd megerősödni a tematikus blog intézménye. Sokak azonban nem azért nem lesznek népszerűek, mert nincs közönségük vagy mert rossz témákban írnak, hanem egyszerűen azért, mert nem tudnak írni, egész pontosan nem tudnak blogot írni. Néhány gyakran előforduló hibára szeretném itt felhívni a figyelmet.
Egy tematikus blog esetében fontos (sőt a legfontosabb), hogy az írót az olvasó elismerje szakértőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olvasónak nem kell értenie a cikkeket. Mindig fontos tisztázni, hogy kik a célközönség és nekik írni. Ez általában egyszerűbb nyelvezetet igényel. Hiba, ha megpróbálunk szakkifejezéseket használni és ezt “megmagyarázzuk”. Írjunk úgy hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe, írjuk körül a dolgot emberi nyelven. A témában otthon lévő felhasználó úgyis tudni fogja, hogy miről van szó. (Ha nagyon akarjuk zárójelbe odaírhatjuk a megfelelő szakkifejezéseket…)
Fontos a téma állandósága illetve az író integritása. Legyen fix téma és attól soha ne szakadjunk el túlságosan! Egy céges, vagy céghez köthető blog esetében nagyon nagy hiba, ha a bejegyzésekben a céget reklámozzuk. Az olvasó nem hülye: össze tudja kapcsolni a céget a bloggal. (Azt ugye már mondanom sem kell, hogy a blog helye a cég honlapján belül van!!!) Könnyen elveszítjük a megbízhatóságunkat és úgy semmi értelme az egésznek. (Ez persze nem jelenti azt hogy a blogbejegyzésnél nem lehet reklám, a “design” résznél, de a szövegben semmiképp… még utalás sem! semmi!)
Fontos, hogy a bejegyzés egységes legyen. Legyen témája és attól ne térjünk el. Ne próbáljunk meg két bejegyzést egybe szorítani. A bejegyzések pedig legyenek rendszeresek. Ne “hanyagoljuk el” a blogot hosszabb ideig. De legalább annyira nagy hiba a kényszeresség. Ha nincs téma nem kell gagyi semmitmondó cikkeket írni. Sokan az egy bejegyzés naponta elvre esküsznek, de ez szerintem hülyeség. A heti 2-3 bejegyzés a legtöbb téma esetében megfelelő. Ha nagyobb témával foglalkozunk és lelkesek vagyunk lehet több, de kisebb, specifikusabb téma esetében akár havi 2-3 bejegyzés is elég lehet. De az legyen rendszeres. (Tehát ne legyen két hónap kimaradás és aztán öt bejegyzés egyben…)
Blog szempontjából fontos a jó cím és a jó bevezető (un.: excerpt, szó szerint “kivonat”). A cím legyen leíró, ismertesse a tartalmat, de ne legyen 5-6 szónál hosszabb. A legjobb ha 2-3 szó. A bevezető lényege a téma megjelölése és a figyelem felkeltése. Írjuk le, hogy mit, milyen szempontból vizsgálunk, mivel foglalkozik a bejegyzés. A figyelem felkeltése ezzel általában megvalósul, de hiba ha a bevezető túl “száraz”. Sokan nem értenek velem egyet, de szerintem jó ötlet lehet a véleményünket, végkövetkeztetésünket egy félmondat erejéig itt is megemlíteni. A blogbejegyzés olyan mint a helyszínelők. Nem az a fontos, hogy ki a gyilkos, hanem hogy hogyan jutunk el odáig. Az hogy leírjuk a végeredményt az felkelti az olvasó figyelmét az érveinre, indoklásunkra, magyarázatunkra, okainkra.
A blog esetében lehetőség van arra (sőt a legtöbbször ez az alapértelmezett), hogy a kezdőlapon a cikk egésze megjelenjen. Ez általában nagy hiba. Itt csak néhány sor legyen! (Lehetőleg az bevezető.) De arra mindenképp ügyeljünk, hogy a felhasználó tisztában legyen azzal, hogy a bejegyzés folytatódik. (Gyakori hiba, hogy ez az RSS esetében nincs így.) Persze ha a bejegyzés nagyon rövid, megjelenhet az egész.
A blogbejegyzés hossza akármekkora lehet, de ne legyen terjengős, se túl tömör. Szerintem 3-4 bekezdés az ideális, de ha van mondandó, akkor akármekkora lehet. Fontos, hogy legyen megfelelően tagolva. Ez nagyon segíti az olvashatóságot. Ellenőrizzük le helyesírás szempontjából és olvassuk el utólag mindenképpen (ha nagyon precízek akarunk lenni olvassuk fel hangosan: hülyén néz ki, de nagyon hasznos). A bennmaradó hibák zömét így ki lehet javítani.
A blog nem olyan kötött formailag. A bejegyzés egy egységként kezelendő, ne kalandozzon el, de a “bevezetés, tárgyalás, befejezés” modell itt is érvényes. Blog esetében az újságírásban (méltán) rendkívül népszerű “fordított piramis” struktúra általában felesleges és csak zavaró. Egyszerűen, egyértelműen fogalmazzunk!
A személyesség/szakmaiság arányát nehéz belőni. Ha túl száraz, objektivitásra törekvő az írás, az legalább annyira értelmetlen mintha csak egy “énblog” bejegyzés lenne. Írjuk le a véleményünket, esetleg a cikk háttértörténetét. A véleményünk leírása nagyon fontos, de legyen megalapozott és ne legyen túl extrém. Egy ismertető csak annyira lehet szélsőséges amennyire a téma. Nagyon rosszat csak nagyon rossz termékről írjunk. Más esetben legalább ismertessünk néhány pro és kontra érvet. Ez visszafelé is igaz. A rossz termékről igenis le kell írni a nagyon rosszat. Ne próbáljunk meg erőltetve szépítgetni! Jó ha az író “össze tud kacsintani” az olvasóval. Ne felejtsünk el leírni, hogy a cikk miért fontos az olvasónak. Linkeljük be azokat az oldalakat, amik akkor fontosak az olvasó számára, ha bővebben szeretnének foglalkozni az oldallal. Legyen egyértelmű, hogy a link hova mutat! Ne féljünk megemlíteni a témához kapcsolódó más módszereket, problémákat, lehetséges megoldásokat.
Tehát, ha a mosásról szóló blogunkban egy jó módszert ismertetünk arra, hogy megtaláljuk a piros zoknit a fehér ingek között, mindenképp írjuk le a következőket:
- ez azért van, hogy ne gyártsunk egy csomó rózsaszín ruhadarabot (miért)
- velem is előfordult már (összekacsint)
- szerintem a módszer nehézkes, mert… (összefoglaló vélemény)
- akkor lehet praktikus, ha… (az én “következtetésem” ellen szóló érvek)
- nem igaz, hogy bizonyos mosóporokkal megakadályozható a probléma (a témához kapcsolódó személyes, de “szakmailag” megalapozott álláspont)
A hozzászólások is a blog részei és kezelésük sok problémát vet fel. Lehetőleg soha ne töröljünk hozzászólást! Ha sok felesleges hozzászólás érkezik, korlátozzuk azokat. (Mondjuk kössük regisztrációhoz, dugjuk el az űrlapot, hogy ne legyen a felhasználó orra alatt stb.) Ha problémát okoznak az “offtopic”, vagy nem a bejegyzéshez tartozó hozzászólások, vagy ezek erősen “színvonal alattiak” legyünk kreatívak a megoldással! Az űrlapnál írjuk le a szabályokat és kínáljunk alternatív megoldást a nem illeszkedő hozzászólásoknak. (Fórum, levelezőlista stb.) A hozzászólások lehetőségét teljesen kikapcsolni nagyon nagy hiba. Figyeljük a hozzászólásokat! A hozzászólásokban érkező, odavágó problémákra, kérdésekre, véleményekre válaszoljunk ugyanúgy hozzászólásként. (Lehetőleg sajátjainkat finoman emeljük ki: inkább így éreztessük hogy ki a főnök, de amúgy tekintsük magunkat egyenrangúnak a hozzászólóval… soha ne éljünk vissza azzal, hogy “ez a mi blogunk”!)
Egyébként nem említeném meg, de (elsősorban technológiai témákkal foglalkozó blogok esetében) nagyon gyakori hiba, hogy a bejegyzés nyelvileg nem egységes. Ha mondjuk angol forrásból idézünk, akkor is vegyük a fáradtságot és fordítsuk le azt a néhány mondatot magyarra!
Az itt leírtak inkább tanácsok, mint szabályok: érdemes megfontolni ezeket, de nincsenek kőbe vésve. El lehet térni tőlük, csak a legtöbbször nem érdemes. Persze vannak még hibák bőven, de remélem, hogy sikerült jól összefoglalnom a leggyakoribbakat és még a jobbaknak is adtam egy-egy jó ötletet.
Update
Utólag jutott eszember és nagyon fontos: A tematikus blog, nem olyan mint egy kocsmaasztal, ahol külső emberek véletlenül hallanak meg dolgokat. A tematikus blog igenis médium! Amit nem akarsz a fotóddal, neveddel és címeddel együtt a városban kiplakátolva látni azt ne írd le! Az üzleti és egyéb titok “szentségére” figyelni kell!
A Google egy egyre jobban előforduló probléma legmélyére nyúlt be új Firefox kiegészítésével. A Google Browser Sync (via) abban segít hogy több gépen tudjunk beállításaink megőrzésével böngészni.
Rengeteg webes szolgáltatást használnak az emberek egyszerűen amiatt, mert nincsenek egy géphez kötve. Van gépük otthon, az irodába és sokszor ehhez még több társul. Meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sok szolgáltatás ennek köszönheti sikerét. A del.icio.us segít az embereknek bárhonnan elérni linkjeiket. Tetszik vagy nem, önzők vagyunk és nem érdekel minket az hogy másoknak segítünk azzal hogy megosztjuk gyűjteményünket. Ez csak egy melléhatás, amit az táplál, hogy lusták vagyunk ezzel foglalkozni.
A Google most a probléma aljára nézett egyben segít az ebben az ilyen problémával küszködőknek. A most közzétett Firefox kiegészítés egyszerűen a Google szerverein tárolja böngészőnk beállításait, így ha átmegyünk egy másik gépre, ott is egy pillanat alatt betölthetjük azokat.
A kiegészítés tovább nemcsak a Könyvjelzőinket hanem szinte minden beállítást képes lementeni, a lemetett jelszavakat, sőt még a nyitott tabokat is. Ezzel pedig elérkeztünk a cég hátsó motivációihoz. Saját szokásainkat adjuk cserébe a szolgáltatásért. (vö.: San Franciscoi Wifi project vagy minden második Google szolgáltatás…) A cég sikerének egyik alapja, hogy “megjósolja” hogy mit akarunk tenni és ennek függvényében dob fel nekünk linkeket (reklámokat, keresési eredményeket stb.). Hogy ebben sikeres tudjon lenni ismernie kell az emberek böngészési szokásait. És ehhez rengeteg adat kell.
Persze ez sorozatosan felvet privacy kérdéseket, ami elég negatívan hatott a Googlere újabban, így a cég most titkosítással akarja elejét venni az ilyen vádaskodásnak… De nem túl meggyőzően.
A “személyes” adataink ugyan titkosítva vannak a Google szerint. És valóban lehetőség van titkosításra, de rövid kutakodás után rá kellett jönnöm, hogy ez szabályos átverés: a titkosítás ugyanis csak a jelszavak és a sütik esetében automatikus. A többi esetében külön kell beállítani, amit csak elenyészően kevesek fognak megtenni. Márpedig így a Google számára értékes adataink (amik legalább annyira privát szféránk részei: könyvjelzőink, böngészési történetünk és a megnyitott oldalak listája) ugyanúgy elérhetőek lesznek a cég számára.
A szolgáltatás amúgy nagyon ötletes és valóban hasznos. Plusz pont a cégtől, hogy most legalább gondolt az adataink biztonságára és legalább esélyünk van a (felhasználói oldali) titkosításra még ha nem is helyezte saját érdekei elé (azért ő sem hülye…). Aki több gépet is szokott rendszeresen használni, az feltétlenül próbálja ki!
Furcsának tűnik, de már a harmadik embertől hallom, hogy mennyire bevált nekik, hogy üzleti honlapjukra kitették a Skype elérhetőségüket is.
Van benne valami, hiszen az “emberi hang” lehetősége sokkal személyesebb az ügyfelek felé, mint egy email cím. Sőt meg merném kockáztatni, hogy személyesebb egy telefonszámnál is. (Az iroda számánál biztosan…) A telefonszámmal meg amúgy is sok a macera. Kézzel kell átmásolni a telefonba. Ezzel szemben ha a potenciális ügyfélnek van Skypeja, akkor csak egy klikk számára, hogy felhívjon minket. Márpedig ma már meglepően sokan rendelkeznek ezzel a szoftverrel.
A módszer előnye még a jó integrálhatóság mellett, hogy az ügyfélnek nem kerül semmibe, olyan mint egy zöld szám: teljesen kötelezettségmentes. Azonban az “idegenek” skypeon való felhívása itthon (még) ritkaságnak számít, így ha nem sikerül a dolog az ügyfélnek elveheti a kedvét az egésztől. (Nem csak a skypetól… magától a kapcsolatfelvételtől is.) Éppen ezért gondoljunk arra, hogy minden eszközzel csökkentsük a sikertelen hívások számát. A legegyszerűbb megoldás erre, hogy a cím mellett jelezzük, hogy éppen elérhetőek vagyunk-e, vagy egyszerűen csak írjuk oda, hogy mikor hívjanak minket. Így az ügyfél látni fogja, hogy hogy áll a dolog és jobb esetben ír egy emailt. (Rosszabb esetben ugyebár nem látjuk többet…)
Ennél jóval profibb módszer ha gondoskodunk arról, hogy mindig elérjen minket valamilyen módon. Nagyobb cégek esetében (ahol még ugye él a “business hours” szentsége) készítsünk üzenetrögzítőt a fiókhoz. Ez ugyan nem ingyenes, de ebbe az évi 5 ezer forintba nem fogunk belehalni. Kisebb, vagy “egyszemélyes” cégek esetében (ahol van fix “kapcsolattartó” személy) még jobb megoldás lehet, ha a hívást átirányítjuk a mobiltelefonunkra. Ez szintén kerül némi apróba (nekünk kell fizetni a hívás árát - mobilra ha jól emlékszem ez 30 forintot percenként), de az ügyfelek akkor is el fognak érni ha nem vagyunk gépközelben és ha a mobil is ki van kapcsolva még mindig ott van annak az üzenetrögzítőjére.
Én se hinném, ha nem látnám, de a jelek szerint ezzel a módszerrel valóban jelentősen növelni lehet egy honlap hatékonyságát.
Nem ide tartozik, de ha már telefon: Magától értetődik ugyan, de gyakori hiba. Az üzenetrögzítő üdvözlő szövegébe mindenképp mondjuk bele, hogy hívó hagyja meg számát és az első adandó alkalommal visszahívjuk! (És persze tegyünk is így!)
Valószínűleg a legtöbb olvasóm már hallott a PirateBay körüli kabaréról. Most röviden azt szeretném összefoglalni, hogy hogyan lehet egy (amúgy sem) egyszerű ügyből apró hibák százaival totális káoszt kihozni.
Korábban már elég sokat írtam a témáról, akit érdekel elég sok információt szerezhet az ügyről a p2pinfo hasábjain. (Természetesen más magyar internetes lap is foglalkoztak a témával, de vagy nagyon röviden vagy tele hibákkal…)
Az ügy azért érdekes, mert minden fél, ami elkövethetett hibát el is követett, méghozzá elég súlyosakat. Thomas Bodström igazságügyminiszter (sajtóértesülések szerint) áprilisi Fehér Házi látogatása “hatására” elkezd nyomulni az ügyben és államtitkárán keresztül utasítsa a rendőrséget egy határozottabb fellépésre. Ez alapból öngyilkosság, hiszen mindenki külpolitikai okokkal fogja összekapcsolni. Másrészt viszont alkotmányellenes, hiszen ő “felügyeli” a rendőrséget, nem feladatokkal látja el.
A rendőrség az ügyészség segítségét kéri, akiktől meg is kapják. Ez elég furcsa lévén 2004-ben már volt hasonló akció az oldal ellen, amit ejtettek. Azóta ugyan változtak a szerzői jogi törvények, ám a ezek nem érintették közvetlenül az oldalt. Valószínűleg több megfontolásra lett volna szükség.
A rendőrség a bíróság segítségével határozatot szerez tehát a PRQ szervertermeiben a Piratebay eszközeinek lefoglalására. A helyszínen azonban kissé lelkessé válnak és a (gondosan felcímkézett) kérdéses szerverek mellett mindent elvisznek ami “távolról is elektronikus”. Nagy technikai igénye van a PirateBaynek, de több mint 100 szerverre nincs szüksége. A rendőröknek ez nem tűnt fel. Ezzel elérték hogy a (piratebay üzemeltetőinek tulajdonában lévő) cég gigantikus kártérítési pert indítson az állam ellen. Erre minden joguk megvan, hiszen a rendőrök túllépték a határozat kereteit és anyagi kárt okoztak nekik (és ügyfeleiknek).
Szintén problémák merültek fel az adminisztrátorok kihallgatása során. A rendőrség ugyanis nem volt túl felkészült abból hogy mivel is vádolják meg őket. Ha egyáltalán ez történt. Ugyanis DNS mintát vettek mindenkitől, ez pedig csak akkor lehetséges ha olyan bűncselekménnyel vádolják meg őket, amiért börtön is kiszabható. Ellenben a kirendelt (?) ügyvédet megtagadták tőlük, ami csak olyan esetben lehetséges, ha nem kaphatnak tettükért börtönbüntetést. Ezzel és a lefoglalás során elkövetett szabálytalanságokkal már valószínűleg nem nagy dolguk a védőknek ejtetniük az ügyet.
Persze arról nem is beszélve, hogy mindössze három nappal később az oldal már újra ment.
A legérdekesebb azonban szerintem az ügy politikai visszhangja. Az akciónak sikerült akkora port kavarnia, hogy ez egy olyan fontos politikai kérdés lett, hogy valószínűleg a szeptemberi választásokat is jelentősen befolyásolni fogja. A főként internethez kapcsolódó szerzői jogi ill. privacy kérdésekre “szakosodott” (sokat mondó nevű) Kalóz Pártnak az akció következtében több tagja lett mint a legtöbb parlamenti pártnak. Több más párt (beleértve parlamentieket is) pedig a programjába vette a “fájlmegosztás-kérdés” megoldását. Legtöbbjük (leghatározottabban a 4%-ért küzdő Zöld Párt) úgy módosítaná a törvényeket, hogy az “legalizálódjon”.
Mindenütt vannak olyan kérdések amikhez csak egész finoman szabad hozzányúlni. A világ internetpenetráció szempontjából egyik élenjáró országában kicsit finomabban kellett volna kezelni egy ilyen ügyet.
Sokan abban a tévképzetben élnek, hogy blogokkal és sima reklámozással
pénzt lehet keresni. Hát nincs igazuk. Kizártnak tartom, hogy itthon ez
lehetséges legyen.
Miért
nem? Egyszerűen, mert Magyarország egy “kis” közösség. Ha valami angol
nyelven bevállt modellt akarunk átvenni a számokat osszuk le kb.
ezerrel. Ez a látogatottság mellett a bevételekre is vonatkozik. Egy
hazai blog, önmagában sosem fog ilyen módon pénzt keresni.
Ugye
ezen a blogon is van adsense már egy ideje… legalábbis dísznek. Eddig
ugyanis összesen (ne tessék röhögni!) 5 dollárt hozott…
megjelenésenként kb. 5-20 fillérrel lehet számolni a lelkes
próbálkozónak. Ez azt hiszem alátámasztja a mondandómat.
Blog
(önmagában) pénzügyi sikerre egyedül szponzorációval tehet szert. Ez
azonban nagyon kevesek kiváltsága és megkövetel egy jelentős
látogatószámot és egy megfelelő témát. Nem hinném, hogy itthon az ilyen
blogok száma bármikor tucat fölé fog menni.
Reklámozással
bevételhez juthatnak még a blogszolgáltatók vagy a “Gawker-szerű”
szolgáltatások (itthon: index 2.0 ???). Egyszerűen azért, mert ők nagy
látogatószámot tudnak elérni.
Ahol viszont nagy jövő van az a blog marketingcélú felhasználása. Egy szokatlan példát szeretnék most kiemelni. Tomcat
többször is megemlítette, hogy övé az egyetlen hazai blog, amiből meg
lehet élni. Hát téved! Tomcat ebből a szempontból (tudatosan vagy nem)
egy nagyon jó “céges” marketing-blogot ír. De nem abből él meg.
Egyszerűen sikeresen reklámoz a bloggal, ezzel viszont nincs egyedül.
Nézzük
meg kicsit jobban mit csinál? Tomcat ugye pólókat árul. Abból az egyedi
gyártású, “vicces” fajtából. Önmagában ezzel még messze nincs egyedül a
piacon, így hát valahogy ki kell ugrania ha sikeres akar lenni. Ezt úgy
oldja meg, hogy szűkíti a piacot és “üzenetet csatol” a termékhez.Ennek
eszköze a blog. Itt bevezet egy brandet (Tomcat), amit később nagyon
jól kihasznál. Már a címben (ugye: “Tomcat polóblogja”) összekapcsolja
ezt a termékkel (az internetes boltról nem is beszélve) Ezek után
kifejti az üzenetet, ami a brandhez kapcsolódik.
Az üzenet
alapja egyszerű: Aktivizmus. Ezt erősíti a másik fő téma azaz
Magyarország (meg úgy a világ egésze) gáz hely, tele van droidokkal meg
ilyesmi… ez ellen ugye megoldás az aktivizmus. Ha megnézzük a Tomcat
blog minden “hőse” (így a szerző is) aktivista. Figyelemfelkeltenek
minden fronton és ezt nagyon elszántan teszik. Ennek következtében
gyakran megjelennek más médiumokban is (híradó stb.) aminek szintén van
reklámértéke. Ha valakinek nincs internete valószínűleg az is már
hallott a dologról.
De ez önmagában még nem azt jelenti, hogy a
blog tartja fent. Ehhez még kell az hogy el lehessen adni a terméket.
Erre nagyon jó módszer, hogy a célcsoport minden nagyobb rendezvényén
Tomcat megjelenik és árulja pólókat. Nem kell már neki extra reklám.
Mindenki ismeri a brandet, össze van kapcsolva a termékkel és a
helyszínen mindenki vágja az üzenetet (és egyet is értenek vele).
Kíváncsi vagyok hány PR szakember olvassa Tomcat blogját szakmai érdeklődésből…
Utolsó megjegyzések