Tóth Benedek blogja

Isten a tanúm, hogy én nem akarom minden második sarkon a T-bandát fikázni, de vannak dolgok amik mellett nem lehet elmenni.

Ma ugyanis küldtek (a fákra és a postaköltségre való tekintet nélkül) két fizetési felszólítást is. (Rossz szokásom, hogy a számlákat csak akkor fizetem ki, ha már nagyon muszáj…) Az egyikben tájékoztatnak, hogy fizessek be 11.820 forintot, ami a múlt havi lejárt tartozásom, a másikba tájékoztatnak, hogy ezzel együtt 2×12.360 forint tartozásom van, amit a mellékelt csekken (24.720 forint = 2×12.360 forint) be is tudok fizetni.

Na akkor most mit is fizessek. A szerződés szerint a szolgáltatás ára az idei árcsökkentés miatt 12.360 forintról 11.820 forintra csökkent (ez már elég régen volt). De akkor miért próbálja nekem a régi, nagyobb összeget kiszámlázni a T-Online? A múlt hónapban sikerült reális számlát küldeniük…

Felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol azt mondták, hogy ők nem tudják (ki hitte volna…), de biztos ami biztos a nagyobbat kéne befizetni és a számlázási rendszer majd jóváírja a maradékot ha van. Ja, az a szuperprecíz számlázási rendszer… hát persze…

Már többször próbáltam megszabadulni a cégtől mert (relatíve drágák és) ehhez hasonló dolgokat rendszeresen megjátszanak, de egyszerűen annyira macerás lemondani a szolgáltatást és máshova átmenni, hogy végül mindig feladom. 

Kicsi szívem repes, hogy itthon is kezd megerősödni a tematikus blog intézménye. Sokak azonban nem azért nem lesznek népszerűek, mert nincs közönségük vagy mert rossz témákban írnak, hanem egyszerűen azért, mert nem tudnak írni, egész pontosan nem tudnak blogot írni. Néhány gyakran előforduló hibára szeretném itt felhívni a figyelmet.

Egy tematikus blog esetében fontos (sőt a legfontosabb), hogy az írót az olvasó elismerje szakértőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az olvasónak nem kell értenie a cikkeket. Mindig fontos tisztázni, hogy kik a célközönség és nekik írni. Ez általában egyszerűbb nyelvezetet igényel. Hiba, ha megpróbálunk szakkifejezéseket használni és ezt “megmagyarázzuk”. Írjunk úgy hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe, írjuk körül a dolgot emberi nyelven. A témában otthon lévő felhasználó úgyis tudni fogja, hogy miről van szó. (Ha nagyon akarjuk zárójelbe odaírhatjuk a megfelelő szakkifejezéseket…)

Fontos a téma állandósága illetve az író integritása. Legyen fix téma és attól soha ne szakadjunk el túlságosan! Egy céges, vagy céghez köthető blog esetében nagyon nagy hiba, ha a bejegyzésekben a céget reklámozzuk. Az olvasó nem hülye: össze tudja kapcsolni a céget a bloggal. (Azt ugye már mondanom sem kell, hogy a blog helye a cég honlapján belül van!!!) Könnyen elveszítjük a megbízhatóságunkat és úgy semmi értelme az egésznek. (Ez persze nem jelenti azt hogy a blogbejegyzésnél nem lehet reklám, a “design” résznél, de a szövegben semmiképp… még utalás sem! semmi!)

Fontos, hogy a bejegyzés egységes legyen. Legyen témája és attól ne térjünk el. Ne próbáljunk meg két bejegyzést egybe szorítani. A bejegyzések pedig legyenek rendszeresek. Ne “hanyagoljuk el” a blogot hosszabb ideig. De legalább annyira nagy hiba a kényszeresség. Ha nincs téma nem kell gagyi semmitmondó cikkeket írni. Sokan az egy bejegyzés naponta elvre esküsznek, de ez szerintem hülyeség. A heti 2-3 bejegyzés a legtöbb téma esetében megfelelő. Ha nagyobb témával foglalkozunk és lelkesek vagyunk lehet több, de kisebb, specifikusabb téma esetében akár havi 2-3 bejegyzés is elég lehet. De az legyen rendszeres. (Tehát ne legyen két hónap kimaradás és aztán öt bejegyzés egyben…)

Blog szempontjából fontos a jó cím és a jó bevezető (un.: excerpt, szó szerint “kivonat”). A cím legyen leíró, ismertesse a tartalmat, de ne legyen 5-6 szónál hosszabb. A legjobb ha 2-3 szó. A bevezető lényege a téma megjelölése és a figyelem felkeltése. Írjuk le, hogy mit, milyen szempontból vizsgálunk, mivel foglalkozik a bejegyzés. A figyelem felkeltése ezzel általában megvalósul, de hiba ha a bevezető túl “száraz”. Sokan nem értenek velem egyet, de szerintem jó ötlet lehet a véleményünket, végkövetkeztetésünket egy félmondat erejéig itt is megemlíteni. A blogbejegyzés olyan mint a helyszínelők. Nem az a fontos, hogy ki a gyilkos, hanem hogy hogyan jutunk el odáig. Az hogy leírjuk a végeredményt az felkelti az olvasó figyelmét az érveinre, indoklásunkra, magyarázatunkra, okainkra.

A blog esetében lehetőség van arra (sőt a legtöbbször ez az alapértelmezett), hogy a kezdőlapon a cikk egésze megjelenjen. Ez általában nagy hiba. Itt csak néhány sor legyen! (Lehetőleg az bevezető.) De arra mindenképp ügyeljünk, hogy a felhasználó tisztában legyen azzal, hogy a bejegyzés folytatódik. (Gyakori hiba, hogy ez az RSS esetében nincs így.) Persze ha a bejegyzés nagyon rövid, megjelenhet az egész.

A blogbejegyzés hossza akármekkora lehet, de ne legyen terjengős, se túl tömör. Szerintem 3-4 bekezdés az ideális, de ha van mondandó, akkor akármekkora lehet. Fontos, hogy legyen megfelelően tagolva. Ez nagyon segíti az olvashatóságot. Ellenőrizzük le helyesírás szempontjából és olvassuk el utólag mindenképpen (ha nagyon precízek akarunk lenni olvassuk fel hangosan: hülyén néz ki, de nagyon hasznos). A bennmaradó hibák zömét így ki lehet javítani.

A blog nem olyan kötött formailag. A bejegyzés egy egységként kezelendő, ne kalandozzon el, de a “bevezetés, tárgyalás, befejezés” modell itt is érvényes. Blog esetében az újságírásban (méltán) rendkívül népszerű “fordított piramis” struktúra általában felesleges és csak zavaró. Egyszerűen, egyértelműen fogalmazzunk!

A személyesség/szakmaiság arányát nehéz belőni. Ha túl száraz, objektivitásra törekvő az írás, az legalább annyira értelmetlen mintha csak egy “énblog” bejegyzés lenne. Írjuk le a véleményünket, esetleg a cikk háttértörténetét. A véleményünk leírása nagyon fontos, de legyen megalapozott és ne legyen túl extrém. Egy ismertető csak annyira lehet szélsőséges amennyire a téma. Nagyon rosszat csak nagyon rossz termékről írjunk. Más esetben legalább ismertessünk néhány pro és kontra érvet. Ez visszafelé is igaz. A rossz termékről igenis le kell írni a nagyon rosszat. Ne próbáljunk meg erőltetve szépítgetni! Jó ha az író “össze tud kacsintani” az olvasóval. Ne felejtsünk el leírni, hogy a cikk miért fontos az olvasónak. Linkeljük be azokat az oldalakat, amik akkor fontosak az olvasó számára, ha bővebben szeretnének foglalkozni az oldallal. Legyen egyértelmű, hogy a link hova mutat! Ne féljünk megemlíteni a témához kapcsolódó más módszereket, problémákat, lehetséges megoldásokat.

Tehát, ha a mosásról szóló blogunkban egy jó módszert ismertetünk arra, hogy megtaláljuk a piros zoknit a fehér ingek között, mindenképp írjuk le a következőket:  
 - ez azért van, hogy ne gyártsunk egy csomó rózsaszín ruhadarabot (miért)
 - velem is előfordult már (összekacsint)
 - szerintem a módszer nehézkes, mert… (összefoglaló vélemény)
 - akkor lehet praktikus, ha… (az én “következtetésem” ellen szóló érvek)
 - nem igaz, hogy bizonyos mosóporokkal megakadályozható a probléma (a témához kapcsolódó személyes, de “szakmailag” megalapozott álláspont)

A hozzászólások is a blog részei és kezelésük sok problémát vet fel. Lehetőleg soha ne töröljünk hozzászólást! Ha sok felesleges hozzászólás érkezik, korlátozzuk azokat. (Mondjuk kössük regisztrációhoz, dugjuk el az űrlapot, hogy ne legyen a felhasználó orra alatt stb.) Ha problémát okoznak az “offtopic”, vagy nem a bejegyzéshez tartozó hozzászólások, vagy ezek erősen “színvonal alattiak” legyünk kreatívak a megoldással! Az űrlapnál írjuk le a szabályokat és kínáljunk alternatív megoldást a nem illeszkedő hozzászólásoknak. (Fórum, levelezőlista stb.)  A hozzászólások lehetőségét teljesen kikapcsolni nagyon nagy hiba. Figyeljük a hozzászólásokat! A hozzászólásokban érkező, odavágó problémákra, kérdésekre, véleményekre válaszoljunk ugyanúgy hozzászólásként. (Lehetőleg sajátjainkat finoman emeljük ki: inkább így éreztessük hogy ki a főnök, de amúgy tekintsük magunkat egyenrangúnak a hozzászólóval… soha ne éljünk vissza azzal, hogy “ez a mi blogunk”!)

Egyébként nem említeném meg, de (elsősorban technológiai témákkal foglalkozó blogok esetében) nagyon gyakori hiba, hogy a bejegyzés nyelvileg nem egységes. Ha mondjuk angol forrásból idézünk, akkor is vegyük a fáradtságot és fordítsuk le azt a néhány mondatot magyarra!

Az itt leírtak inkább tanácsok, mint szabályok: érdemes megfontolni ezeket, de nincsenek kőbe vésve. El lehet térni tőlük, csak a legtöbbször nem érdemes. Persze vannak még hibák bőven, de remélem, hogy sikerült jól összefoglalnom a leggyakoribbakat és még a jobbaknak is adtam egy-egy jó ötletet.

Update
Utólag jutott eszember és nagyon fontos: A tematikus blog, nem olyan mint egy kocsmaasztal, ahol külső emberek véletlenül hallanak meg dolgokat. A tematikus blog igenis médium! Amit nem akarsz a fotóddal, neveddel és címeddel együtt a városban kiplakátolva látni azt ne írd le! Az üzleti és egyéb titok “szentségére” figyelni kell!