2006. május. archívuma.

Hol érdekel?

2006. 5. 27. 3 Hozzászólás címkék:

Alapvető hiba sok honlapon: olyan információkat raknak ki, amik lehet hogy fontosak a készítőknek, de a látogatóknak semmiképp.

Minden elkészült honlapot (és úgy általában marketinganyagot) végig
kéne olvasni, hogy abból mi fontos információ a célközönségnek. Ami
meg  nem az, azt kegyetlenül ki kell vágni, mert csak elvonja a
látogató szemét a lényegtől. Azt hiszem példákat nem kell mondanom, kb.
minden második honlap erősen szenved ettől a hibától.

(A
post konkrét apropója most a freeblog volt, ahol az oldal címe a
következő: “freeblog.hu - A magyar ASP.NET 2.0 portál”… ebből kb. a
freeblog, meg a magyar ami esetleg információszámba megy… az hogy ASP
az egyedül a fejlesztőt érdekelheti, mindenki mást meg teljesen hidegen
hagy. Ennek nagyjából a ő blogjában a “technikai érdekességek”
kategóriában eldugva kéne lennie, nem az egyik legkiemeltebb helyen…
arról meg nem is beszélve, hogy a látogatók közül kb. 1% van tisztában
azzal, hogy mi az az “ASP.NET”)

Kis honlapkészítési trükk…

2006. 5. 25. 5 Hozzászólás címkék: ,

Ha az ember profin megcsinál egy honlapot/sok pénzt fizet érte jó lenne
a munka végeztével egyszer legalább átolvasni. Nagyon kellemetlen hibák
kerülhetőek így el.

Miért írom ezt a magától értetődő dolgot? Ritka hogy egy ügyvéd igényes
honlappal rendelkezik… az internet valahogy nem az ő stílusuk. Ma
(amúgy teljesen véletlenül) rátaláltam egy ügyvédi iroda valóban
elegáns, igényes, szépen megszerkesztett honlapjára. Első ámulatom
egészen addig tartott, amíg el nem kezdtem olvasni. A kezdőlapon a
legkiemeltebb helyen ugyanis az alább szöveg található:

A Machács és Társa Ügyvédi Iroda 1995 óta működik jelenlegi formájában. Az Iroda mára 11 munkatársat foglalkoztat. Az iroda székhelye rövid ideig a 1064 Budapest, Podmaniczky u. 61. szám alatt volt, de az iroda növekvő ügyfélforgalma miatt ez az iroda szűkösnek bizonyult. Ezt követően költözött az iroda a jelenlegi székhelyére, a 1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12. szám alatt található patinás épület III. emeleti irodájába. — www.mpartners.hu

Azt hiszem olyan nagy magyarázat nem kell hozzá, hogy ez miért rossz…

Update: Sok szempontból az de én most a szóismétlésekre gondoltam. (ld. kiemelés)

AT&T - EFF - Wired

2006. 5. 22. Zárva címkék: ,

Itthon nem sokat hallani az EFF vs. AT&T ügyről pedig lenne mit
mesélni. Hibának érzem, hogy eddig ezen a blogon nem volt róla szó, de
most egy olyan mellékszál van kialakulóban, amit nem tudok nem kihagyni.

A Wired ugyanis publikált az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat
annak ellenére, hogy hosszú vita után a bíróság úgy döntött az ügy
mehet, de a dokumentumok nem nyilvánosak. Ryan Singel oknyomozó
riporternek valahogy ennek ellenére sikerült beszereznie az egyik fő
tanúnak, Mark Kleinnek a vallomását.

Az ügy lényege egyszerű. Az Egyesült Államokban (mint a legtöbb
országban) az internet- és más hálózati szolgáltatók készíthetnek
logokat a felhasználók tevékenységeiről, azaz hogy ki kivel emailezik,
ki milyen oldalakat néz meg stb. Ám mivel ezek rendkívül bizalmas
adatok nem adhatják ki azokat senkinek. Még igazságszolgáltatási
(végrehajtási, kémkedő, egyéb állami) szervezetek felé is csak akkor
van erre lehetőségük ha van rá megfelelő engedélyük egy bírótól (kb.
mint nálunk a házkutatási határozat).

Történt azonban hogy az AT&T (és valószínűleg sok más hasonló
szolgáltató) úgy gondolta, hogy jobb a békesség az állami szervekkel:
ők bizony korlátlan elérést biztosítanak az NSA-nek ezekhez az
adatokhoz, minden bírósági szórakozás nélkül. Ez minden jószándékú
ember hátán felállítja a szőrt, de azért nem kell teljesen paranoiásnak
lenni ahhoz, hogy ezt reálisnak érezzük. A probléma ott volt, hogy ez egy (volt) alkalmazotton keresztül napvilágra került.

Az ügy (sok állomáson keresztül pl.: New York Times) meg sem állt, az ilyen dolgokra nagyon pipa EFF-ig. ők úgy
vélték, hogy az egyszerűség kedvéért nem az NSA-t fogják reménytelenül megpróbálni megalázni egy
csomó szenvedés, titkos dokumentumokkal meg miegymással szórakozás
közben, hanem inkább (nem utolsó sorban az elrettentés kedvéért is) az
AT&T-t veszik célba, elvégre tulajdonképpen az a ludas.

Az ügy innen érdekességekben igen, fordulatokban azonban nem túl
gazdag. Nagy vonalakban az AT&T megpróbált mindent megtenni, hogy
megakadályozza hogy konkrét bizonyítékok is kikerüljenek és
körömszakadtáig ragaszkodott hozzá, hogy üzleti titok, államtitok,
miegymás. A Fehér Ház később szintén megpróbált enyhén nyomást
gyakorolni az ekkora már elég nagy port felkavaró esetre. Nemrég az
ügyben eljáró bíró úgy döntött, hogy igenis megalapozott a gyanú és az
ügyhöz bizonyítékokra van szükség, ám szeretett volna a legkevesebb
nyilvánossággal eljárni, így mindent elkövetett (jogilag), hogy az eset
anyagait ne lehessen nyilvánosságra hozni. Ez persze sem a sajtónak,
sem az EFF-nek nem tetszett, de hát ez van…

Ryan Singel azonban (névtelen, az ügyhöz közeli forrásból) hozzájutott
a koronatanú vallomásához és néhány más leíráshoz. A Wired magazin pedig (miután leírásuk szerint megmutatták
egy független szakértőnek, aki nem találta veszélyesnek a dokumentumot)
leközölte. A vallomás ismeretében az ügy iránti érdeklődés valószínűleg
újra nőni fog. A dokumentumban technikai részletek leírások és más nyalánkságok is találhatóak.

Web 2.0 - Lufi-e vagy? (1)

2006. 5. 22. 10 Hozzászólás címkék: , ,

A nagy dotcom bukta árnyékában merengve bizony sokakban felmerül ez a
kérdés. Amúgy teljesen jogosan: A “web 2.0″ néven elhíresült
jelenség/szemlélet/stratégia körülményei napjainkban kísértetiesen
hasonlítanak a kilencvenes évek végén látottakhoz.

Mostanában mindenki olyan hosszú elmélkedésekkel fontolgatja ezt a
kérdést, hogy azt még Descartes is megirigyelhetné. Érvek és ellenérvek
hadakoznak minden blogon és más a téren ütőképes médiában. In medias
res le szeretném szögezni, hogy szerintem lufiról beszélhetünk, csak
kicsiről és ahogy most látom inkább csak kissé leereszteni fog (de
előtte még azért jobban felfúvódik) és bőven hagy magából darabokat az
utókornak.

Azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy a
piaci és a “trend” lufit érdemes külön kezelni. A kettő között persze
sok összefüggés van, de ennek ellenére úgy érzem, hogy fontos ezeket
külön vizsgálni.

Egy jó piaci lufi recepje egyszerű: Végy egy
piacot, ami még nagyon gyerekcipőben jár, nem igazán kiszámítható,
senki nem csinált még hasonlót sem, néhány éve azt se tudtuk hogy
létezik, nem tudjuk mennyibe kerül vagy hogy mennyit fog hozni és
uszítsunk rá egy valag izgalomra vágyó mohó befektetőt. ők annak rendje
és módja szerint baromi sokat fognak pakolni a dologba, amin a többiek
is fellelkesülnek és követni fogják őket. Kb. félúton már mindenki
látni fogja, hogy a piacnak nincs akkora értéke, mint a beledobált pénz
és még nagyon jó ideig nem is lesz. Ennek ellenére kevesen fognak
kiszállni, hiszen akkor mg nagyobbat buknának. Egy idő után a
beletuszkolt összeg eléri azt a kritikus pontot (a reális érték bő
kétszeresét), amikor az egész mint egy kártyavár összeomlik. Na ennek
az iskolapéldája történt 1999-2001 magasságában.


Nasdaq 1998-2002: Azt hiszen nem kell közgazdásznak lenni, hogy lássuk a lényeget

A
“technológiai piac” mérete szépen visszaesett az eredeti
nagyságrendjére. A túlélő cégek okultak a dologból és mindenki sokkal
óvatosabban bánt a dolgokkal. A történtek mindenkinek elvették a kedvét
adtól, hogy 7-8 számjegyű (dollár) összegeket tuszkoljanak
garázscégekbe. Az alapprobléma az volt, hogy abban mindenki
egyetértett, hogy az internet alapjaiban fogja megváltoztatni a
világot, azt azonban hogy hogyan, mikor és hogy hogyan lehet ebből
profitálni nem igazán tudta senki. Véleményem szerint a probléma fő oka
az volt, hogy mindenki nagyon optimistán állt hozzá a dologhoz. Ma már
tudjuk, hogy a világ alapjaiban nem változik meg néhány év alatt és az
internet nem olyan mint egy “végtelen bevásárlóutca”… senki nem fog
állateledelt rendelni az interneten és annak sincs értelme, hogy
többezer embert foglalkoztassunk, hogy tartalmakat katalogizáljanak.

A befektetői bizalom az internet felé azonban annak ellenére, hogy a
helyzet kissé realizálódott nem igazán emelkedett az események után. Az
internet egyfajta tabutémává vált. Néhány év után, azonban már
látszott, hogy vannak az eseményeknek túlélői és ami még fontosabb
látni lehet, hogy mik azok a hibák amikbe a legtöbb belebuktak és mik
azok a megoldások amik sikeresek lehetnek.

A bizalom
helyreállásának fő mérföldköve talán a Google tőzsdei bevezetése volt.
Akkoriban szerintem nem volt olyan elemző aki biztosan mert volna
nyilatkozni ennek kimeneteléről. Ma már tudjuk, hogy a cég árfolyama
szépen elindult felfelé és ezzel nagyjából egyidőben finoman elindult
egy újabb internetes hajrá…

(folyt. köv.)

A netszolgáltatók gondja…

2006. 5. 17. 3 Hozzászólás címkék: , , ,

Az elmúlt évben négy internetszolgáltató is megkeresett ugyanazzal a
problémával: Hogyan tudnák a felhasználók hálózaton kifelé menő
(elsősorban fájlmegosztás) forgalmát korlátozni… azaz pontosabban ezt
az adatátvitelt a saját hálózatukon belül tartani.

Az internetszolgáltatóknak van egy nagy problémájuk. ők kifelé csak a
hálózaton kívüli forgalomért sokat fizetnek, a saját hálózatukon belüli
forgalom azonban ennek csupán a töredékébe kerül. (Kicsit olyan ez,
mint az otthoni helyi hálózat csak nagyban. Gyorsabb és a hardverek
beszerzése után szinte ingyen van…) Éppen ezért teljesen logikus hogy
a kimenő forgalmat megpróbálják korlátozni, azaz bennt tartani saját
hálózatukban…

Sajnos így utólag már látom, hogy (született
idealistaként) rossz választ adtam nekik, amikor ezekben az esetekben
gyönyörűen felvázoltam egy tökéletesen működő rendszert számukra.
Ugyanis egyik sem született meg soha.

Ennek egész egyszerű oka
van. Én a hatékonyságra helyeztem a hangsúlyt. Azt a magától értetődő
megoldást javasoltam ugyanis, hogy a szolgáltató nyújtson olyan extra
szolgáltatásokat saját ügyfeleinek, amik miatt azok bennt maradnak.
Minthogy kisebb szolgáltatókról volt szó, azt javasoltam, hogy
állítsanak fel egy DC++ hubot a hálózaton belül, ami csak az ő
ügyfeleiknek elérhető.

Ha ugyanis a felhasználók ehhez
csatlakoznak, akkor a fájlmegosztó forgalmuk a hálózaton belülről kerül
ki, így a kimenő forgalom (és ezzel együtt az üzemeltetés költsége)
csökken. A módszer azért nem lett sikeres (annak ellenére, hogy konkrét
jogi problémák nem voltak vele) mert a szolgáltatóknál mindig volt
valaki, aki (amúgy teljesen reálisan) “megvétózta” az ötletet mondván
rengeteg gond lesz vele, hiszen a kiadók és azok képviseletei előbb
utóbb meg fognak jelenni és jogszerű működés ide vagy oda, azzal fogják
kezdeni, hogy jól feljelentik őket, a rendőrség, meg nagy lelkesen az
összes felszerelésüket le fogja foglalni “bizonyítékként”… Az ügy
kimenetele tulajdonképpen lényegtelen, hiszen a pusztán az eljárás
“kényelmetlenségei” miatt gyakorlatilag lehúzhatják a rolót… de
legalábbis nagyon rosszul járnak.

Éppen ezért a taktikát újra
át kell gondolni (gondolnom???). Egy olyan megoldásra van szükség
aminél a szolgáltató tulajdonképpen semmit nem csinál, csak
“lehetőséget teremt”.

Az általam csak “Konfúciusz
módszernek” titulált elgondolás alapja egyszerű: A szolgáltatónak
kedvezményeket kell biztosítania azoknak az ügyfeleknek, akik a
forgalmat a hálózaton belül bonyolítják le. Minthogy ebben az esetben
egy pénzügyi rendszer túl bonyolult lenne és egy felhasználó se járhat
rosszabbul, az egyetlen logikus megoldás a hálózat sebességének
növelése marad. Azaz a szolgáltató reklámozza, hogy a hálózaton belül
az internetkapcsolatok sebessége 20-50-100 százalékkal magasabb.

A felhasználók (elsősorban a fájlmegosztók hiszen ez elsősorban nekik
fontos) ennek nagyon örülni fognak és majd ők maguk kiépítik azt az
infrastruktúrát (hubot, trackert stb.), ami valóban a hálózaton belül
tartja a forgalmat, hiszen ez most már nekik is érdekük. A szolgáltató
meg nem csinált semmit, csak bevezetett egy (teljesen logikus)
kedvezményt…

A dologgal mindenki, minden kockázat nélkül jól
jár. Sőt ez akár extra ügyfeleket is hozhat a cégnek, hiszen némileg
jobb szolgáltatást biztosít mint a konkurencia. Az hogy ez mennyi
többletköltséggel jár a szolgáltatónak az sok tényezőtől függ (sok
esetben ingyen van) de ahogy én látom a legtöbb esetben nagyon hamar
megtérülő költségről van szó.

(A módszerhez hasonló már van
itthon: A Chellonál a forgalom- és sebességkorlátozás nem vonatkozik a
belső forgalomra és nagyon jól megfigyelhető hogy szép számmal van
“Chello-only” DC hub és Bittorrent tracker…)

MyHBO

2006. 5. 10. 5 Hozzászólás címkék: , , , ,

Az HBO és a T-banda közös internetes filmszolgáltatást tervez. A
részleteket még nem ismerem, de egy internetre kötött Settop-Box
megoldásban gondolkoznak.

Szerintem ez az egész jól hangzik, vagy legalábbis a lényeg igen, a
részletekkel viszont van néhány problémám. (Régi olvasóknak már biztos
beugrik, hogy az általam ideálisnak elképzelt fiktív internetes
filmboltot rendszeresen HBO-onlinenak hívtam.)

A pontos részleteket még nem ismerem néhány pletyka alapján próbálom
összeszedni az egészet. Az adás az interneten keresztül streaming
formában jutna el (egy Settop-Boxon keresztül) a tévéhez ahol ki
lehetne választani a műsort. (vö.: szállodák)

A szolgáltatás valószínűleg havidíjjas lenne, az ár számomra
ismeretlen, de a pay-per-view lehetőség sincs kizárva. Ebben az esetben
3-500 forintos árban gondolkodik a szolgáltató, ami azért valljuk be
kicsit sok.

Ami szintén nem tetszik, hogy a lista havonta változna. És az adott
pillanatban elérhető választékot pusztán 20-50 film nagyságrendjében
képzeli el a cég. Azt nem tudom, hogy ezek csak a filmek, vagy ebbe a
(szintén bizonytalan) sorozatok, ismeretterjesztő és gyerekműsorok is
bennt vannak-e, mindenesetre a szám mindenképpen rettentően alacsony.
Még havonta változó műsorszerkezetnél is legalább 3-4 százas
választéknak kéne lenni, hiszen ha az ember minden nap megnéz egy
filmet, akkor nem pörgetheti végig az egész választékot folyton, mert
akkor nem sok értelme lenne.

Ha havi max. 4-5 ezer forintos áron egy rendes választékkal (legalább
1000 film + havi 3-400 változik) még elő is fizetnék ilyesmire.

(A szolgáltatás neve, minthogy egyáltalán elindul-e szintén nem
biztos… szerintem a MyHBO lesz a befutó, de minden létező manapság
népszerű elő- és utótag versenyben van. pl.: HBO Live, HBO digital, HBO
instant)

Spam hozzászólások

2006. 5. 10. 13 Hozzászólás címkék: , ,

Talán már írtam róla, hogy ez nálam egyre nagyobb probléma. Különböző
robotok telefirkálják viagrareklámokkal a blogot. Volt olyan napom
amikor két tucat ilyen bejegyzés is született. Több mint egy hónapja
járok közben ezügyben a blogternél, minden csatornán, hogy tegyenek már
valamit, mert a dolog tarthatatlan. Nem akarom azt mondani, hogy
szartak a fejemre, pedig ez történt.

A probléma tökéletes megoldása elég nehéz, de vannak olyan módszerek,
amikkel a védekezést jóval hatékonyabbá lehet tenni. Ezek közül sok
olyan primitív és egyszerű módszer, hogy az már fáj. Ezek minden
blogmotorban benne vannak, de a blogteren nyomukat sem látni.

A legegyszerűbb ilyen az, hogy a blog tulajdonosához beérkező emailben
van egy permalink az új hozzászólásra. Az emailből látni, hogy spam és
egy klikkel az ember oda tud ugrani és egy klikkel ki is tudja törölni.
Most ugyanis keresgélie kell az embernek hogy hol van, ami sok időt
vesz el. (Én már nem is bajlódom ilyesmivel.) Ez nem egy észvesztően
összetett megoldás (becslésem szerint 2-3 egyszerűbb programsor) és
meglepően hatékony. Ezt javasoltam is már régebben. De semmi nem
történt.

Persze rendes szűrőket is be lehet vezetni. Ha egy hozzászólásban ötnél
több link van és a hozzászóló nem volt bejelentkezve az valószínűleg
spam. Ezután már lehet csinálni egy turing-tesztet a biztonság
kedvéért, vagy lehet “passzivizálni” és értesítést küldeni az esetről a
blog üzemeltetőjének.

Kezd elegem lenni ebből, ezért ma új akciót indítok. Minden spam
hozzászólásról ezentúl küldök egy másolatot, minden blogter-közeli
személynek (lista)
illetve a help és az információs email címre, amíg legalább egy apró
változást nem látok ezen a téren. Ha neked is van ilyen problémád
nyugodtan csatlakozz a tiltakozó akcióhoz!

2 perc 42 másodperc

2006. 5. 10. 4 Hozzászólás címkék: , , , , ,

Van egy dolog, ami mindennél jobban idegesít a DRM-mel, konkrétan a
dvdkkel kapcsolatban. Meg vagyok róla győződve hogy ez a jelenség
hosszú távon többet árt mint használ a kiadóknak mégse látom hogy
igyekeznének megszabadulni tőle… épp ellenkezőleg.

A héten vettem egy filmet. Bármilyen hihetetlen is szoktam ilyesmit
csinálni. Nagy lelkesen neki is álltam megnézni. Nem mintha nem láttam
volna már többször és nem mintha nem töltöttem volna már le (ugyanolyan
minőségben). Ha megjön egy film általában megnézem az extrákat és
többet ki se nyitom a dobozt. Sokkal kényelmesebb a letöltött
változatot megnézni.

Ennek több oka van, ezek közül a legfontosabbnak volt tökéletes példája
a mostani eset. Olcsó ezer forintos filmeket nem nagyon szoktam
vásárolni (bár volt már rá példa) hanem szépen az interneten szoktam
rendelni az 5 ezer forintos kategóriából. Azaz a rendes kiadásokból.
Betettem a lejátszóba a friss szerzeményt (a 21. század első igazán jó
sci-fije) és vártam… Egy idő után nekiálltam bőszen nyomkodni a
“menü” gombot, de semmi… kósza üzenet a sarokban… “Funkció
letiltva”… és csak várok, várok és várok… (Többet vártam, mint
amennyit a Micimackóban esett…) Megnéztem a készítő és a forgalmazó
logóját - szépen animálva, megnéztem egy másfél perces reklámot, hogy
ne vegyek kalózkiadású filmeket (”Nem lopnál kocsit…”) és megnéztem
két figyelmeztető szöveget. Összesen 2 perc 42 másodperc
terjedelemben…

2 perc 42 másodpercet elvettek az életemből. Pedig rendesen fizettem a
termékért. Ez nagyon zavar. A kalózkiadás és a letöltött példány
esetében nem kell várni… nem érdekel, hogy “lopás” (mint ahogy a
látott reklám, amúgy teljesen tévesen állítja…). A reklám és a többi
hasonló dolog csak azt éri el hogy az eredeti példány értéke csökken a
hamisítványhoz és a letöltötthöz képest, holott pont az lenne a célja
hogy visszaszorítsa a kalózkiadást.

 Az egész áttekerhetetlenkedésesdivel csak annyit lehet nálam
elérni, hogy ezt a dvdt se fogom soha többet megnézni és még jobban
esett a bizalmam az egészben. Miért vegyek meg olyan terméket, amit
direkt elcsesznek és évezhetetlenné tesznek, csak hogy ingyen
reklámozzanak…
 
 Ráadásul mit is reklámoznak? Ha én letöltök dolgokat (vagy
kalózpéldányokat vásárlok) akkor a reklám nem fog meghatni, sőt
megerősödik bennem az a tudat, hogy az jobb, mert annál ugye nem kell
várni. Ha meg nem töltök le (veszek hamisítványt) akkor meg úgyse nekem
szól ez a reklám.
 
 Ez is jól jellemzni amúgy a helyzetet, hogy a DRM-mel semmi baj
nincsen, egészen addig amíg nem kezdik el alkalmazni. A kezdetek
kezdetén kitalálták, hogy az 5 másodperces figyelmeztetés ne legyen
áttekerhető. Később kitalálták, hogy a kiadó logója se legyen az, mert
az milyen stílusos hogy az a figyelmeztetés előtt van. Aztán valaki
kitalálta azt a modellt, hogy a magazinokhoz ingyen filmeket adnak vagy
nagyon olcsón árulnak filmeket. Itt a bevételt az hozta, hogy
áttekerhetetlen reklámok voltak a lemez elején.
 
 A kiadók azóta vérszemet kaptak. Saját magukat, piti mozgalmaikat
reklámozzák már szinte minden lemez elején. Elveszik az életkedvét az
embernek, aki ugye azért fizet ki 5-10 (-20-30) ezer forintokat, hogy
reklámmentes, tiszta, minőségi szórakozásban részesüljön. Amit ugye
elvesznek tőle. A letöltött példány nem veszi el. Ott csak megnyomom és
elindul a film. Ugyanaz, ugyanolyan minőségben csak éppen jobban
tálalva (… meg persze ingyen). A DVD olyan lett, mint az ingás óra.
Drága, unpraktikus, de jól néz ki…