A témával foglalkozó előző bejegyzésben
megpróbáltam meghatározni a web 2.0 hátterét, most pedig az alapvető
elvi jellemzőkkel szeretnék foglalkozni. Azaz hogy az alapelgondolás
miben más…
A web 2.0 esetében alapvető elvek a
mellérendeltség és a “megszámlálhatatlanság”. Ennek a legjobb példája a
tagek gyakorlata. Azaz ahelyett, hogy néhány hierarchikus kategóriát
állítana fel gyakorlatilag végtelen kis kategóriát használ és a
tartalmak ezen keresztül kapcsolódnak össze. Ez persze a tartalom
szintjén is jelentkezik: a flickr minden felhasználója egyenrangú,
mindenki indíthat blogot, amibe mindenki írhat megjegyzéseket stb.
Emellett fontos, hogy a web 2.0 oldalak a “végtelenre” vannak
optimalizálva. Azaz minnél több felhasználó/tartalom van annál
hatékonyabban működnek. Például ha a wikipediának végtelen
felhasználója lenne elvben tökéletes lenne, hiszen mindig a téma
legjobb szakértője a legjobban írná meg a releváns cikkeket és minden
létező tudás felhalmozódna benne. Az ideális web 2.0 alkalmazás
esetébena szolgáltatás értéke a résztvevők számával exponenciálisan nő
. (A gyakorlatban ez persze csak bizonyos keretek közt van így.)
Innen gyorsan eljutunk a sokat emlegetett “long tail” felé. Ezt
sokféleképpen szokták magyarázni, de a legáltalánosabban úgy
határozhatjuk meg, hogy a lényeg nem a néhány népszerű, hanem a kevébé
népszerűek tömege. Nem tökéletes példa, de ha az amazon csak az ezer
legnépszerűbb könyvet/dvdt árulná tönkremenne. Hiszen lehet, hogy a
maradékból egyenként épphogy néhányat ad el, de a vásárlások zömét ez a
milliónyi “selejt” adja.
Egy online újság esetében a kiadó
határozza meg, hogy kit olvassanak. A “blogszféra” esetében ez maga az
olvasó. Azaz a kicsik között megvan a kiugrás lehetősége. Mind úgy hogy
felküzdik magukat az “A-listások” közé, vagy úgy hogy 5 perc hírnév
kijár nekik.
5 perc hírnév blogok/weblapok esetében: Valamilyen témában ír, amit
csak a nagyon érdeklődők olvasnak. Ám ha a témájában történik valami
fontos, amiről ő tud a legjobban írni, akkor hirtelen nagyon népszerű
lesz. Példa: egyik ismerősöm egy hírfórumot vezet, amiben
adminisztrátori kötelességeinek eleget téve néha meghív “celebrityket”
az adott témából. Egyszer egy ilyen meghívás alatt Richard Stallman az
ő fórumába kezdte el fikázni a Creative Commons kezdeményezést. A hír
még a blogteret is megjárta. Megvolt az öt perc hírnév, másnap pedig
már csak ugyanaz a két-három tucat a témában érdekődő ember látogatta a
honlapot. Ellenben: amikor a blog indulása után nem sokkal a boingboing
megért egy hasonló öt percet az emberek utána ott is maradtak, hiszen
egy olyan témákkal foglalkozott igényesen, ami sokakat érdekelt.
Fontos jellemző még az univerzalitás, a nyitottság és az egyszerűség.
Azaz a szolgáltatásnak nincsen konkrét javasolt felhasználása. Pusztán
egy egyszerű felület, amit mindenki úgy használ, ahogy akar. Azaz nincs
meghatározva, hogy hogyan csoportosítsuk a képeinket a flickr-en, a
blogszolgáltató nem szabályozza, hogy milyen blogot vezessünk. Pusztán
egy szolgáltatást nyújtanak, aminek tudatosan igyekeznek a
felhasználási területeit növelni. A googlenél sok kreatív ember van, de
még ők is tudták, hogy egy “térkép” esetében mindent nem találhatnak
ki, így a rendszert nyitottra csinálták meg, ami köré más
szolgáltatások épülhetnek. A szolgáltatás tehát pusztán egy alap,
aminek a sikere a felhasználók kreativitásán múlik.
Az
egyszerűség elve ezzel teljesen összhangban van. A tipikus web 2.0
szolgáltatás esetében nem kell magyarázni, hogy mi micsoda, mert
teljesen magától értetődő és a használatát gyakorlatilag nem lehet
elrontani. A Google kezdőlapján egy szöveges input és egy “keress”
feliratú gomb fogad minket. Nem lehet elrontani. A tervezők, a
konkurencia és a téma ismerői tudják, hogy micsoda összetett
technológia van a kereső mögött, de a felhasználónak ezt nem kell
tudnia…
A következő rész
tartalmából: mindig beta; AJAX; nagy, rikitó, talpatlan betűk; tagek;
RSS… mitől lesz 2.0 a web? (Azt hiszem nem lövök le nagy poént ha
elmondom, mindennek van logikus oka is, nem pusztán divatról van szó…)
Utolsó megjegyzések