Egyszóval nem is olyan reménytelen a helyzet, mint ahogyan látod.

Mondjuk egy felvilágosító sorozat jó lenne a tv-n ami tanulságos történetekkel szolgálna, hogy kicsit átreformáljuk az emberek szemléletét a kérdésben.

Azt kéne végre megértetni az emberekkel, hogy nem mérlegelhetik azt, hogy problémás-e más személyes adatának kiadása, avagy sem, hisz nem az ő adatukról van szó, tehát ami nekik nem probléma az esetleg másnak igen.

Tipikus (végtelen és értelmetlen) beszélgetés:
- szia megadod xy számát.
- pill felhívom, hogy megadhatom-e.
- na ne izéljél már, mi baja lehet abból, ha megadod?
- nem tudom, nem is érdekel, ezt majd *ő* eldönti.
- na de nekem megvolt a száma csak elveszett.
- ok, de nem tudom, hogy most meg akarja-e adni neked.
- Tehát nem bízol bennem.
- Ennek semmi köze a kettőnk viszonyához.
- De hát tudod, hogy semmi olyanra nem használnám, ami rossz neki.
- Tudom, legalábbis *én* így gondolom, *de* neki kell így gondolnia.
- de **** vagy akkor majd megkérdezem mástól.
- ok.

Hát igen, egymilliárd légy nem tévedhet! Sajnos ezt addig nem fogják megérteni az emberek amíg nem cseréltek telefonszámot vagy munkahelyet egy ilyen ártatlannak tűnő történet miatt.

Másik kedvenc adatvédelemmel kapcsolatos történetem, amikor először jelent meg a lezárt fizetési papír a tanári fachokban. Volt kollega, aki fel volt háborodva, hogy mekkora egy butaság ez, hisz az ő fizetését mindenki tudja, hisz közalkalmazott. (Te tudtad, hogy az én fizetésem a 98-99-es tanévben bruttó 35600 Ft volt? ;))
Aham - mondtam neki - gondolom, azt se titkolnád, ha gyerektartást vagy egy bebukott hitelt vonnának tőled, esetleg egy külön feladatra külön szerződnél az iskolával.
Szerencsére láttam az arcán, hogy elgondolkodik. Mivel nem gondolhatunk mindenre ezért nem gondolhatjuk úgy, hogy mindenre gondoltunk, tehát kiadhatjuk más személyes adatait, hisz nem lehet belőle gondja, hisz mi mindenre gondoltunk…;)

Amikor te itt kommentezel, megadod az email címedet. Ezt abban a tudatban teszed, hogy én ezt harmadik félnek nem adhatom át (ti. a törvény megtiltja). Ha az email címedet én eladnám egy “marketing cégnek” akkor egyrészt én ezért bíróságon felelősségre vonható lennék, másrészt ez sosem történne meg, mert legsúlyosabb esetben is, csak annyi lenne a reakciód, hogy gondolatban elküldenél valahova… és ez még az aktívabb fellépések közé tartozna a témában.

Itt nem az a lényeg, hogy mit szabad és mit nem, mert az az esetek többségében elég nyílvánvaló, hanem az, hogy kéne valaki, aki fel tud lépni az ilyen ügyekben, mert jelenleg senki nem képes.

egyébként van aki szerint a böngészési szokásaid kiadása neked is inkább csak hasznot hajt, hiszen majd személyre szabott ajánlatokkal fognak bombázni