Ugye sokan olvasták a nemrég megjelent cikkemet
a blogokról (ok, tudom szinte senki sem olvasta…), ami valószínűleg a
legnehezebb cikkem volt és nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy nem is
írom meg. Ehhez szeretnék még néhány gondolatot hozzáfűzni…
A normál sajtó (ebben az esetben teljesen mindegy, hogy internetes vagy
nyomtatott) és a blog közötti alapvető eltérések közötti legnagyobb
eltérés az írói felügyelet. Mire egy cikk nyilvánosságra került öten
átnézik és átírják.
Ha valaki valami olyan laptól olvasná ezt, ahol valaha írtam, vagy írni fogok, ne vegye magára mindenki ezt csinálja…
Mire
a tartalom kikerül egy csomó mindent átírnak benne. A legtöbb esetben
ezek persze felesleges dolgok, kettészednek mondatokat, kicsit
átszerkesztik (én személy szerint nagyon utálom, amikor a bekezdéseimet
áttördelik: Szerintem az egy nagyon fontos tartalmi egység; sokkal
fontosabb mint a mondat a jelentés szempontjából) sőt sokszor
akaratukon kívül így kerül bele hiba, vagy olyasmi, amit a szerző
direkt került.
Nemrég például megejtettem egy olyan
mondatot, hogy kb. “reméljük az intel új procijai jobban sikerültek,
mint az új szlogen” két kézzel vágták ki a mondatot a szövegből, pedig
a fél világ a “Leap Aheaden” rögögött az elmúlt néhány hónapban… Az
ilyesmivel pont az éle veszik el a szövegnek.
Más kategória,
amikor átfogalmazzák. Én tisztában vagyok vele, hogy szeretek kicsit
“barokkosan” írni, rohadt hosszú mondatok, meg ilyesmi, ez sokan utálni
szokták, amit valahol meg is tudok érteni, és ez sokszor ahhoz vezet,
hogy új mondatokat kell kierőltetni, amik miatt esetleg új szavakat
kell beiktatni.
Az említett
blogos cikk esetében a második bekezdésben direkt kerültem az énblog
kifejezést, egyrészt mert “szakkifejezés” másrészt meg mert nem is csak
arra gondoltam, elvégre nem minden személyes élményekkel foglalkozó
blog énblog…
Külön kedvencem még szerkesztés terén,
az anyanyelvi lektor… Amikor én angolul írok, tulajdonképpen magyarul
írok a saját stílusomban, csak angol nyelven… Azaz sok kép, összetett
szavak, hosszú mondatok, hasonlatok stb. Ideális ahhoz, hogy
szétszedjék.
Ez sokszor idegesít nagyon, hiszen a stílus is
fontos, (erőteljes, gördülékeny, stb.) de van minden cikkben egy-két
kulcsmondat, ami tényleg a koronát teszi fel az egészre, ami a
csattanót adja stb. Na ezt meg szokták ölni. A csattanó ugyanis mindig
tömör, hogy tényleg csak feltegye a pontot, ami nem véletlenül egy pici
pötty. Ellenben ehhez kicsit ki kell forgatni az angol nyelvet, ami
amúgy egy rendkívül flexibilis nyelv, így nem is okozhat gondot
ilyesmit megírni. Mire jön az lektor aki szétszedi az egészet, és hiába
mondom neki, hogy az nem véletlenül van úgy… ő hajtjatatlan, hogy az
nem érthető. Basszus… Yoda persze mehet a tévében gyerekeknek, ő
érthető, de az hogy “told to be” az nem, pedig benn van a szótárban,
Shakespeare, a BBC, a CNN és a CBS és a Toronto Star is használja, de
én nem használhatom…
EDIT: Ki is hagytam saját kedvencemet:
amikor átírják a címet. Tudom, hogy címadásban nem vagyok túl jó, de
sokszor még rosszabbra javítják. A címet szinte mindig átírják… A Blogok: “mi vagyunk a média” címe eredetileg “Az új médium” volt, ami szerintem jobban illett a cikkhez.
Mennyire elment ez a cikk az “Egy újságíró kesergései” irányba… remélem nem fognak sehonnan kirúgni emiatt… 
Elküldés
Hozzászólás 
Hozzászólás RSS
“ok, tudom szinte senki sem olvasta…”
Nem a fenéket, Pollner linkelte, úgyhogy sikerült megtalálni az írásodat.
Más kérdés, hogy nem vagyok meggyõzõdve, hogy az sg-n vita fog kialakulni a témában.
Ontopic:
Az eredeti cím kevéssé volt fellengzõs. Isten nyugosztalja.
Ebben igazad van, de amúgy kevesen olvasnák, legalábbis innen… szerintem ennek a blognak és az SG olvasóinak metszete elég kicsi. (Pollnernél “szakmai érdeklõdés”)
Az meg, hogy az SG-n vita fog-e kialakulni a kérdésben az teljesen hidegen hagy. Sajnos az ottani kommentezõk sokszor (hogyismondjam…) kicsit komolytalanok. Mondjuk pont ezért nagyon nagy [szakmai] kihívás oda írni… (egész más a célközönség, mint ami mondjuk egy blog esetében)
“ok, tudom szinte senki sem olvasta…”
Tegnap már kibookmarkoltam, bocs!:)
Régebben olvastam feedben, csak aztán érdekes viták helyett mindig linux flémet találtam, ha rákattintottam, úgyhogy kikopott az olvasómból. Pedig néha szórakoztató.
Szóval a kommentelõkrõl mondottakkal egyet tudok érteni. Valamiért a Slashdotos rss vita jutott eszembe az egészrõl..
Benedek: Régebben engem is erõsen megrázott, amikor szakmai írásaimat “általános szerkesztpi szempontok szerint” gatyába rázták. Azóta rájöttem, hogy van ennél rosszabb is: Amikor egy cikket minden ellenõrzés nélkül, azonnal kitesznek a webre.
Egyébként az elsõ problémára a megoldás a “szerkesztõbiztos” szövegek írása, illetve a valamivel kisebb egó. (Ráadásul az utóbbit ki lehet élni egy saját, garantáltan szerkesztetlen blogban:-)
pollner / mediablog.hu
pollner: félig-meddig egyet értek veled… (azaz nem szeretnék, de igazat kell adnom neked…)
Tény, hogy a stílusom hányás, a helyesírásom pedig még ennél is rosszabb, szóval van még hova fejlõdni. A “szerkesztõbiztos” cikkek írásához meg gyakorlatra van szükség. Ezzel kapcsolatban pont attól félek, hogy olyankor esetleg azok a dolgok vesznek ki a szövegbõl, amelyek az egésznek az élét adják. Olyan “semmilyen” lehet tõle.
Nyilvánvalóan van valami egészséges középút a kettõ között, de ezt nem könnyû megtalálni.
Az író ír, a szerkesztõ meg szerkeszt… ez a világ rendje…
Amúgy ez tényleg nagy eltérés a blog és a hagyományos sajtó között: Blogot jobb szórakozás írni, mint olvasni