2005. április. archívuma.

“Adatvédelem”, a napi sajtó alapján

Nem tudom a kedves olvasóim (ha van ilyen) hogy vannak vele, de én egyszerűen nem értem a világot. Olvasom az újságokat főleg fájlmegosztás meg adatvédelem kérdésekban, mert ez érdekel. Sokszor a legbutább hírek azonban elvesznek a többi között ilyenkor segít meg a magyar online sajtó. Mai termés: az USA-ban eddig 9000 embert feljelentettek, vették el a pénzét és csak most jutott valakinek eszébe, hogy hoppá az internetszolgáltatóm a személyes adataimat kiadta egy harmadik félnek, az én engedélyem (vagy egy bíróé) nélkül. Erre felháborodik és feljelenti az internetszolgáltatót. Vajon az Internetszolgáltató ki akart baszni az ügyfeleivel, vagy egyszerűen hülye? Hollandiában az elmúlt hónapban megtriplázódott az XS4ALL szolgáltatóhoz irányuló átjelentkezések száma. Egyszerűen azért, mert az, az ilyen irányú kéréseket kidobta a kukába, mondván “mi az ügyfeleinkért vagyunk, a felhasználói szerződést is az ő kedvükért alakítottuk olyanná amilyen és mi tényleg tartjuk is magunkat hozzá”.

Na de mennyünk tovább információs szabadság, információs biztonság továbbra is, kicsit más szemszögből: az Egyesült Államok e tekintetben a harmadik legrosszabb a világon (Észak-Korea és Kína mögött). Ezt persze ők nem látják be, annak ellenére se, hogy az elnök egy interjúban kifejtette, hogy nem emailezik, mert “nem akarja, hogy a sajtó a személyes leveleit olvasgassa”. Ez nagyon jó reklám az internetnek, hiszen ha egy minden újságíró el tudja olvasni még az elnök leveleit is akkor az enyém biztosan közkincs. Ingyenes informatikai segítségnyújtásunk Bush úrnak: Menü/Beállítások/Pluginek/Enigmail (régebbi thunderbird) a megjelenő ablakban jelöljük be a következőket: “Kimenő üzenetek digitális aláírása és titkosítása”, “titkos üzenetek automatikus kikódolása”. Ja de várjunk ezt a titkosítási eljárást betiltották az USA-ba, éppen az NSA javaslatára, mivel ők sem tudják visszafejteni. Az senkinek nem jutott az eszébe, hogy az információ korában élünk, ha valamit az NSA meg tud csinálni, akkor arra a google segítségével bárki képes. Kérdés az, hogy az hogy mindenki mindent tudjon és senki nem merjen meg se szólalni a jobb, vagy az, hogy csak a címzett olvashassa el az emailedet és a sajtó, a rendőrség, az NSA és az Atyaúristen meg nem.

Idézetek: Grokster meghallgatás

Végre sikerült időt szakítanom arra, hogy végigolvassam az MGM vs Grokster ügy meghallgatási átiratát, jókat nevettem rajta (Noonan bíró örökre belopta magát a szívembe ) ). Néhány részletet merészkedtem hevenyészve magyarra fordítani.

MGM vs. Grokster meghallgatások.

15-15 perc áll a vád ill. a védelem részére. A sértett (MGM) képviselője arról beszél, hogy miért nem a Sony Betamax döntésről van szó, Érvként azt hozza főként fel, hogy az elérhető tartalmak 90%-a illegálisan van megosztva. Noonan bíró többször a szavába vág, mondván ő nemrég a Groksterrel letöltötte Shakespeare műveit és nem érti őt miért kéne büntetni.

Felszólal a Carey Ramos, állítása szerint 27.000 zeneszerző nevében (akik, micsoda véletlen ugyanannak a négy cégnek adják el szerzeményeiket). Erős szavakat emleget, lopást meg ilyesmit, de tőle nem is vártunk nagyon mást. Egyszer eltéveszti Noonan bíró nevét és Norris bíróként utal rá, Thomas bíró kijavítja elnézést kér, majd folytatja, amyg Noonan bíró közbe nem vág…

Noonan bíró: Had mondjam meg mi a maguk baja. Használhatja ezeket az kemény szavakat, de most valami újjal áll szemben. És a kérdés az, hogy a törvényes monopolhelyzet, amelyet a kongresszus biztosított önöknek érvényes-e erre az új formára is? És ez egy nagyon vitatható kérdés. Nem oldjhatja meg egyszerűen azzal, hogy “lelopásozza”. Azt kellene megmutatnia, hogy ennek a bíróságnak miért kéne a maguk [kiadók - T.B.] gyakorlati monopóliumát kiterjeszteni erre az új dologra is. Ez a maguk gondja.

Ramos: Uram…

Noonan bíró: Szóval viselkedjen eszerint ha tud…

Ramos: Uram, azt tenném, Én…

Noonan bíró: …inkább, minthogy durván beszéljen.

Ramos: Uram, ööö…. ööö…. és a neve eltévesztésért mégegyszer elnézést kérek.

Thomas bíró: Biztos vagyok benne, hogy Norris bírónak, majd lesz egy-két szava hozzá. [nevetés az épületben]

Ramos még beszél, elnézést kér az időkeret átlépéséért, majd szólítják Fred von Lohmann-t, aki az EFF megbízásából szólal fel a Grokster mellett. Érdekes, előadást tart, majd szinte elcseveg a bírókkal (főleg Thomas bíróval) a fénymásolás meg a Google jogállásáról.

Ezek után a Grokster ügyvédje Michael Page szólal fel, aki (valljuk be) sokkal szárazabban és nehezebb nyelvezetet használva beszél, mint a többiek, nem is szól közbe senki (egy darabig). Beszédében sokkal konkrétabban a Grokstert védi, nem általánosságokat

Page: […] És még egy megjegyzés a sértett érveire, hogy a dolgok könnyen kijavíthatóak. Elsőként az igazi kérdés az, hogy honnan a meggondolás, hogy ha valaki ír egy programot annak mások jogait kell védenie?

Thomas bíró: Mondjuk a Napster-ügyből. [precedens: a Napster-t egy hasonló bíróság kötelezte a tartalma szűrésére - T.B.]

[nevetés]

Page: Tisztelettel, a Napster azért lett elítélve, mert nem élt azokkal a lehetőségekkel amelyekkel rendelkezett. És a bíróság a Napster ügyben úgy rendelkezett, hogy a fennálló technológiájuk segítségével szűrjék a már említett tartalmakat.

Thomas bíró: Pontosan

Page: És ezért voltak felelősek. [ti. rendelkeztek már ilyen technológiával - T.B.]

[…]

Page: Mi ha akarnánk se tudnánk egy ilyet meglépni.

Még beszélgetnek egy darabig ismét a sértett kap szót, felveszi a gondolatmenetet és a Napster ügyről beszél. Később (Noonan bíró kérésére) áttér a fénymásolóval való összehasonlításra.

Krackman: […] Másodszorra, amit ezek az emberek tesznek az terjesztés, feljesztés, fenntartás és ismert bünözők [fájlmegosztók - T.B.] személyazonosságát rejtik el. Ez egy működő kapcsolat. Ha azt mondanám a Xerox-nak, hogy sokan használják a gépeiket bűnözésre, az segítségükkel, támogatásukkal és javaslatukkal, ha ők folytatnák ilyen készülékek eladását, terjesztését, karbantartását, segítenék a használatát…

Noonan bíró: És ezek szerint a Kinko [az USA legnagyobb másolóhálózatat] abba a kategóriába tartozik, amely…?

Frackman: Nem erről van szó, Uram… [nevetés]

Legfelső bíróság: hallgasd meg!

Az EFF (Electronic Frontier Foundation) feltette az MGM-Grokster per kilencedik meghallgatásának felvételeit az Internetre mind MP3 mind Ogg-Vorbis formátumban, továbbá annak (angol nyelvű) átiratát is. (Ez utóbbit a Groklaw készítette.)

A felvételen jól hallható, ahogy a zeneipar képviselője kifejti, hogy a Grokster-szerű programok felelősek a jogszerűtlen letöltések 90%-áért és az ő szervezetük (RIAA) képviseli az amerikában eladott lemezek 90%-ának tulajdonosait. Ez az érvelés persze nem tudom, hogy állja meg a helyét, hiszen könnyen mondhatnánk azt is, hogy az Aol a felelős a jogsértésekért, vagy éppen azt, hogy az RIAA tagjai piaci pozíciójukat kívánják megerősíteni a független előadókkal, vagy kisebb kiadókkal (10%) szemben, akiknek esetleg gigantikus marketingköltségek hiányában a fájlmegosztás lenne az egyetlen népszerűsítő közeg.

A gyors Internet európában összefügg a CD eladásokkal?

Vajon a nagy sávszélességű internetkapcsolatok növekvő aránya Európában összefüggésbe hozható a CD eladások csökkenésével? - teszi fel a kérdést a Digital Music News.

A lap statisztikáit az angol ScreenDigest jelentéseire alapozza, amelyek szerint 1999 és 2003 között például (csak hogy a legkitűnőbbet említsem) Németországban a CD eladások 40%-al csökkentek. Más országok (például Olaszország, Spanyolország vagy Dánia) is hasonló (bár messze nem ilyen drasztikus) változáson mentek keresztül. Ezzel szemben az Egyesült Királyság zeneeladásai rekordot-rekordra halmoznak. A BPI jelentése szerint angliában mindenki átlagosan 3,2 lemezt vesz évente, ami messze túlszárnyalja az európai átlagot. Hasonló tendencia figyelhető meg az Egyesült Államokban is.

A kérdés persze jogos, hogy vajon az Internetes letöltések, vagy a zeneipar struktúrájának globális irányba történő változása a felelős ezért. Lehet, hogy egyszerűen az új eladási módszerek nem számolnak eléggé a kultúrális különbségekkel. A nagy sávszélességű internet terjedésének hibáztatásának jogosságát eléggé aláássa a tény, hogy pont a két szárnyaló zeneeladású országban a legnagyobb a nagysávszélességű internet egy főre vonatkoztatott aránya (sőt messze kimagasló).