A szakemberek nagyon szeretnék ha nem lennének hibák semmiben és erre is játszanak. Ez azonban soha nem jelenti azt, hogy ne kéne figyelembe vennit ha valami nem jól működik. Tudod mi az a “HTTP 404″? Persze: nap mint nap összefutunk a kifejezéssel. ‘Hibajavító’ tovább…
'technológia' címke archívuma. Page 2 of 10
Ugyan a különböző keresők és az ezekhez tartozó robotok sokat fejlődtek az elmúlt években még mindig felettébb buták és sokszor gigantikusan képesek leterhelni az oldalakat… a legtöbbször persze teljesen feleslegesen. ‘Gyilkos robotok’ tovább…
Érdekes hír mostanában, hogy a Thomson Financial élesben is bevezette a “gépi újságírást”. Azaz egyes cikkeket a rendelkezésre álló adatok alapján egy speciális program ír meg, nem hivatásos újságírók. A módszer előnye, hogy a gép jóval gyorsabb, mint egy ember, de persze sok dolog kérdéses a megbízhatósággal kapcsolatban. ‘Re: A számítógép, mint újságíró’ tovább…
A gyors helyi hálózati és internetkapcsolatok egyre inkább átformálják a gondolkodásmódunkat. Most nem az általam túlértékelnek tartott “web, mint platform” dologról lesz szó, hanem arról, hogy egyáltalán nem magától értetődő az a szemlélet, hogy mindenkinek legyen számítógépe. Persze lehessen minden irodából és háztartásból számítógépet használni, de annak nem feltétlenül szükséges helyben lennie. ‘A számítógép, mint olyan’ tovább…
Az elmúlt évben négy internetszolgáltató is megkeresett ugyanazzal a
problémával: Hogyan tudnák a felhasználók hálózaton kifelé menő
(elsősorban fájlmegosztás) forgalmát korlátozni… azaz pontosabban ezt
az adatátvitelt a saját hálózatukon belül tartani.
Az internetszolgáltatóknak van egy nagy problémájuk. ők kifelé csak a
hálózaton kívüli forgalomért sokat fizetnek, a saját hálózatukon belüli
forgalom azonban ennek csupán a töredékébe kerül. (Kicsit olyan ez,
mint az otthoni helyi hálózat csak nagyban. Gyorsabb és a hardverek
beszerzése után szinte ingyen van…) Éppen ezért teljesen logikus hogy
a kimenő forgalmat megpróbálják korlátozni, azaz bennt tartani saját
hálózatukban…
Sajnos így utólag már látom, hogy (született
idealistaként) rossz választ adtam nekik, amikor ezekben az esetekben
gyönyörűen felvázoltam egy tökéletesen működő rendszert számukra.
Ugyanis egyik sem született meg soha.
Ennek egész egyszerű oka
van. Én a hatékonyságra helyeztem a hangsúlyt. Azt a magától értetődő
megoldást javasoltam ugyanis, hogy a szolgáltató nyújtson olyan extra
szolgáltatásokat saját ügyfeleinek, amik miatt azok bennt maradnak.
Minthogy kisebb szolgáltatókról volt szó, azt javasoltam, hogy
állítsanak fel egy DC++ hubot a hálózaton belül, ami csak az ő
ügyfeleiknek elérhető.
Ha ugyanis a felhasználók ehhez
csatlakoznak, akkor a fájlmegosztó forgalmuk a hálózaton belülről kerül
ki, így a kimenő forgalom (és ezzel együtt az üzemeltetés költsége)
csökken. A módszer azért nem lett sikeres (annak ellenére, hogy konkrét
jogi problémák nem voltak vele) mert a szolgáltatóknál mindig volt
valaki, aki (amúgy teljesen reálisan) “megvétózta” az ötletet mondván
rengeteg gond lesz vele, hiszen a kiadók és azok képviseletei előbb
utóbb meg fognak jelenni és jogszerű működés ide vagy oda, azzal fogják
kezdeni, hogy jól feljelentik őket, a rendőrség, meg nagy lelkesen az
összes felszerelésüket le fogja foglalni “bizonyítékként”… Az ügy
kimenetele tulajdonképpen lényegtelen, hiszen a pusztán az eljárás
“kényelmetlenségei” miatt gyakorlatilag lehúzhatják a rolót… de
legalábbis nagyon rosszul járnak.
Éppen ezért a taktikát újra
át kell gondolni (gondolnom???). Egy olyan megoldásra van szükség
aminél a szolgáltató tulajdonképpen semmit nem csinál, csak
“lehetőséget teremt”.
Az általam csak “Konfúciusz
módszernek” titulált elgondolás alapja egyszerű: A szolgáltatónak
kedvezményeket kell biztosítania azoknak az ügyfeleknek, akik a
forgalmat a hálózaton belül bonyolítják le. Minthogy ebben az esetben
egy pénzügyi rendszer túl bonyolult lenne és egy felhasználó se járhat
rosszabbul, az egyetlen logikus megoldás a hálózat sebességének
növelése marad. Azaz a szolgáltató reklámozza, hogy a hálózaton belül
az internetkapcsolatok sebessége 20-50-100 százalékkal magasabb.
A felhasználók (elsősorban a fájlmegosztók hiszen ez elsősorban nekik
fontos) ennek nagyon örülni fognak és majd ők maguk kiépítik azt az
infrastruktúrát (hubot, trackert stb.), ami valóban a hálózaton belül
tartja a forgalmat, hiszen ez most már nekik is érdekük. A szolgáltató
meg nem csinált semmit, csak bevezetett egy (teljesen logikus)
kedvezményt…
A dologgal mindenki, minden kockázat nélkül jól
jár. Sőt ez akár extra ügyfeleket is hozhat a cégnek, hiszen némileg
jobb szolgáltatást biztosít mint a konkurencia. Az hogy ez mennyi
többletköltséggel jár a szolgáltatónak az sok tényezőtől függ (sok
esetben ingyen van) de ahogy én látom a legtöbb esetben nagyon hamar
megtérülő költségről van szó.
(A módszerhez hasonló már van
itthon: A Chellonál a forgalom- és sebességkorlátozás nem vonatkozik a
belső forgalomra és nagyon jól megfigyelhető hogy szép számmal van
“Chello-only” DC hub és Bittorrent tracker…)
Az HBO és a T-banda közös internetes filmszolgáltatást tervez. A
részleteket még nem ismerem, de egy internetre kötött Settop-Box
megoldásban gondolkoznak.
Szerintem ez az egész jól hangzik, vagy legalábbis a lényeg igen, a
részletekkel viszont van néhány problémám. (Régi olvasóknak már biztos
beugrik, hogy az általam ideálisnak elképzelt fiktív internetes
filmboltot rendszeresen HBO-onlinenak hívtam.)
A pontos részleteket még nem ismerem néhány pletyka alapján próbálom
összeszedni az egészet. Az adás az interneten keresztül streaming
formában jutna el (egy Settop-Boxon keresztül) a tévéhez ahol ki
lehetne választani a műsort. (vö.: szállodák)
A szolgáltatás valószínűleg havidíjjas lenne, az ár számomra
ismeretlen, de a pay-per-view lehetőség sincs kizárva. Ebben az esetben
3-500 forintos árban gondolkodik a szolgáltató, ami azért valljuk be
kicsit sok.
Ami szintén nem tetszik, hogy a lista havonta változna. És az adott
pillanatban elérhető választékot pusztán 20-50 film nagyságrendjében
képzeli el a cég. Azt nem tudom, hogy ezek csak a filmek, vagy ebbe a
(szintén bizonytalan) sorozatok, ismeretterjesztő és gyerekműsorok is
bennt vannak-e, mindenesetre a szám mindenképpen rettentően alacsony.
Még havonta változó műsorszerkezetnél is legalább 3-4 százas
választéknak kéne lenni, hiszen ha az ember minden nap megnéz egy
filmet, akkor nem pörgetheti végig az egész választékot folyton, mert
akkor nem sok értelme lenne.
Ha havi max. 4-5 ezer forintos áron egy rendes választékkal (legalább
1000 film + havi 3-400 változik) még elő is fizetnék ilyesmire.
(A szolgáltatás neve, minthogy egyáltalán elindul-e szintén nem
biztos… szerintem a MyHBO lesz a befutó, de minden létező manapság
népszerű elő- és utótag versenyben van. pl.: HBO Live, HBO digital, HBO
instant)
Van egy dolog, ami mindennél jobban idegesít a DRM-mel, konkrétan a
dvdkkel kapcsolatban. Meg vagyok róla győződve hogy ez a jelenség
hosszú távon többet árt mint használ a kiadóknak mégse látom hogy
igyekeznének megszabadulni tőle… épp ellenkezőleg.
A héten vettem egy filmet. Bármilyen hihetetlen is szoktam ilyesmit
csinálni. Nagy lelkesen neki is álltam megnézni. Nem mintha nem láttam
volna már többször és nem mintha nem töltöttem volna már le (ugyanolyan
minőségben). Ha megjön egy film általában megnézem az extrákat és
többet ki se nyitom a dobozt. Sokkal kényelmesebb a letöltött
változatot megnézni.
Ennek több oka van, ezek közül a legfontosabbnak volt tökéletes példája
a mostani eset. Olcsó ezer forintos filmeket nem nagyon szoktam
vásárolni (bár volt már rá példa) hanem szépen az interneten szoktam
rendelni az 5 ezer forintos kategóriából. Azaz a rendes kiadásokból.
Betettem a lejátszóba a friss szerzeményt (a 21. század első igazán jó
sci-fije) és vártam… Egy idő után nekiálltam bőszen nyomkodni a
“menü” gombot, de semmi… kósza üzenet a sarokban… “Funkció
letiltva”… és csak várok, várok és várok… (Többet vártam, mint
amennyit a Micimackóban esett…) Megnéztem a készítő és a forgalmazó
logóját - szépen animálva, megnéztem egy másfél perces reklámot, hogy
ne vegyek kalózkiadású filmeket (”Nem lopnál kocsit…”) és megnéztem
két figyelmeztető szöveget. Összesen 2 perc 42 másodperc
terjedelemben…
2 perc 42 másodpercet elvettek az életemből. Pedig rendesen fizettem a
termékért. Ez nagyon zavar. A kalózkiadás és a letöltött példány
esetében nem kell várni… nem érdekel, hogy “lopás” (mint ahogy a
látott reklám, amúgy teljesen tévesen állítja…). A reklám és a többi
hasonló dolog csak azt éri el hogy az eredeti példány értéke csökken a
hamisítványhoz és a letöltötthöz képest, holott pont az lenne a célja
hogy visszaszorítsa a kalózkiadást.
Az egész áttekerhetetlenkedésesdivel csak annyit lehet nálam
elérni, hogy ezt a dvdt se fogom soha többet megnézni és még jobban
esett a bizalmam az egészben. Miért vegyek meg olyan terméket, amit
direkt elcsesznek és évezhetetlenné tesznek, csak hogy ingyen
reklámozzanak…
Ráadásul mit is reklámoznak? Ha én letöltök dolgokat (vagy
kalózpéldányokat vásárlok) akkor a reklám nem fog meghatni, sőt
megerősödik bennem az a tudat, hogy az jobb, mert annál ugye nem kell
várni. Ha meg nem töltök le (veszek hamisítványt) akkor meg úgyse nekem
szól ez a reklám.
Ez is jól jellemzni amúgy a helyzetet, hogy a DRM-mel semmi baj
nincsen, egészen addig amíg nem kezdik el alkalmazni. A kezdetek
kezdetén kitalálták, hogy az 5 másodperces figyelmeztetés ne legyen
áttekerhető. Később kitalálták, hogy a kiadó logója se legyen az, mert
az milyen stílusos hogy az a figyelmeztetés előtt van. Aztán valaki
kitalálta azt a modellt, hogy a magazinokhoz ingyen filmeket adnak vagy
nagyon olcsón árulnak filmeket. Itt a bevételt az hozta, hogy
áttekerhetetlen reklámok voltak a lemez elején.
A kiadók azóta vérszemet kaptak. Saját magukat, piti mozgalmaikat
reklámozzák már szinte minden lemez elején. Elveszik az életkedvét az
embernek, aki ugye azért fizet ki 5-10 (-20-30) ezer forintokat, hogy
reklámmentes, tiszta, minőségi szórakozásban részesüljön. Amit ugye
elvesznek tőle. A letöltött példány nem veszi el. Ott csak megnyomom és
elindul a film. Ugyanaz, ugyanolyan minőségben csak éppen jobban
tálalva (… meg persze ingyen). A DVD olyan lett, mint az ingás óra.
Drága, unpraktikus, de jól néz ki…
Elég futurisztikusnak érezzük, ahogy Pickard kapitány elcseveg a
számítógéppel. Ez még persze elég messze van, de egy szinte mindennél
jobban íráshoz köthető művelet a programozás már megoldható
szóban.
A VoiceCode
nevet viselő alkalmazás segítségével mikrofonon keresztül lehet szóban
programozni. A felület egyelőre még csak Pythonban és C-ben ért, de a
fejlesztők szerint további nyelvek is sorra kerülnek hamarosan.
A program persze nem csak a lustáknak hasznos, de elengedhetetlen
mondjuk azok számára akik valamilyen oknál fogva nem képesek gépelni.
Ez alatt nem csak azok kell érteni akik mondjuk nyaktól lefelé
lebénultak, hanem azokat is akiket drasztikusabb orvosok kezelnek a
programozók (és más munkamániás számítógépes dolgozók) körében
népbetegségnek számító RSI miatt. (ti. közkedvelt gyógymód néhány hónapra begipszelni mindkét kezet… )
A program felismeri a bemondott szöveget és segítségével egyszerűen
lehet programozni. Továbbá felismeri természetesen a bevett
programozási fordulatokat, függvények vagy korábban már használt
változók neveit és mindent amire szükség lehet. (Olyan fordulatok, hogy
“csinálj egy while ciklust ami i
A hatékonysága számomra persze ennek ellenére kérdéses. Bizonyos
helyzetekben biztosan használható, de mondjuk egy jobb regexp esetében
tuti besülne… ugyancsak nem hinném hogy a boldogulni fog a webes
fejlesztések során előforduló “nyelv a nyelvben” problémákkal. [Tehát amikor mondjuk egy php xsl-t ad ki javascripttel, amivel html formát adunk egy xml-nek…]
A program GLP alatt elérhető és ingyenesen letölthető. A bemutató videót
viszont tényleg mindenkinek javaslom, annak is aki biztos, hogy nem fog
ilyet használni. Engem eléggé lenyűgözött, bár a puding próbája….
Azt hinné az ember, hogy az email nem a legbonyolultabb kommunikációs
forma. Mert nem is az. Mégis az elmúlt néhány napban néhány email
nagyon lassan jön át. Azaz nem kb. rögtön, ahogy kéne hanem órákkal
később.
Hogy mire gondolok? Ha egy ismerősöm fizet az email szolgáltatásért a
t-bandánál, akkor igenis elvárja, hogy a leveleit továbbítsák is,
lehetőleg valamikor még ebben az évben.
Ennek
ellenére a napokban baromi sokat kellett várnom egy csomó emailre.
Kicsit utánanézve a problémának (született naív idealista lévén persze először azt hittem
én csesztem el valamit) ilyesmiket találtam az emailek
fejlécében:
Received: from
localhost (localhost.t-online.hu [127.0.0.1])
by
graveyard2.mail.t-online.hu
(Postfix) with ESMTP id 140EE202AB61 for
***; Fri, 28 Apr 2006 16:03:06 +0200 (CEST)
Received: from
mail.t-online.hu (karoly.axelero.hu [195.228.240.245])
by
graveyard2.mail.t-online.hu
(Postfix) with ESMTP id 43C4F2030CEB for
***; Fri, 28 Apr 2006 12:26:27 +0200 (CEST)
Na most valaki legyen szives megmagyarázni nekem, hogy mi a fenének
állnak ezen a héten a levelek majd’ négy órát ugyanazon a szerveren!
Komolyan kezdem úgy érezni, hogy Magyarországon a gyors, megbízható
SMTP szerverek üzemeltetésének gigantikus piaca kezd lenni. (… annak ellenére, hogy ez papírforma
szerint minden internetszolgáltatónál minden ügyfélnek
kijár…)
Sok tartalomtípusnál praktikus a személyreszabottság, a reklám a
legtipikusabban ilyen. Azonban rögtön felmeról a kérdés, hogy mennyire
kifizetődő milyen esetekben és hogy meddig etikus a felhasználó
szokásaihoz kapcsolódó adatok marketingcélú gyűjtése.
A kérdés nemrég konrétan a google adsense kapcsán merült fel a blogter partyn (érdemes
volt elmenni: hangulatos volt és néhány visszatérő és aktuális témát
jól meg lehetett vitatni még malac meg wifi nélkül is, legalábbis
sokkal jobban, mint egy blog keretében… a szóbeli kommunikációt az
írott sok szempontból sohasem fogja felülmúlni). Konkrétan arról
van szó, hogy egy reklámozónak milyen mértékig kell a felhasználót
személyesen kezelnie, de legalábbis kell-e egyáltalán.
Kérdés,
hogy a google adsense személyre szólóan állítja e össze a
megjelenéseket. Igen is meg nem is. Nem mivel rögtön látni, hogy
jelentős személyreszabás nem történik. Mégis igen, mivel
személyreszabás történik például nyelv vagy ország alapján. Én
személyreszabásnak tekintem azt is, hogy az oldalakhoz (és
keresőkifejezésekhez) különböző reklámok vannak társítva, hiszen cég
célja ezzel nem az, hogy az adott oldalhoz társítson reklámot hanem az
hogy az adott oldal célközönséghez. Véleményem szerint az hogy a reklám
(technikailag) az oldalhoz kötődik pusztán szükséges egyszerűsítés.
Az adsense felépítése (technikailag) lehetőséget ad(na) a googlenek
arra, hogy a reklámokat felhasználónként jelenítse meg, azaz
elképzelhető, hogy a jövőben a reklámok nemcsak a megtekintett oldal,
hanem mondjuk a korábbi kereséseink, viselkedésünk sőt emailjeink
alapján álljanak össze. Ennek a hatékonysága és költsége kérdéses
(szerintem megérné, a témában jóval otthonosabban mozgó egyik vitapartnerem szerint viszont nem valószínű jelentős eltérés a hatékonyságban)…
Ami viszont mindenképp kérdéses az az etikusság. Ezen piacon igenis
valameddig el kell menni a személyes információk kezelésével
marketingcélokra. Nekem sem tetszik, azonban vélményem szerint ez is a
felhasználó érdeke lehet. Nevetségesnek tartom, például hogy a
telefonba nemrég a miniszterelnökjelöltek mindenkinek ugyanazt mondták
el. Miért nem volt más a szöveg legalább a vidékieknek és a
budapestieknek? A falun és a városban élőknek? A diplomásoknak és a
géplakotosoknak? Az egyedülállóknak és a nagycsaládosoknak? A
szegényeknek és a gazdagoknak? A biztos és bizonytalan szavazóknak? A
támogatóknak és az ellenzőknek? Hiszen mindezek fontos szempontok
lennének… Hol a határ a személyes adatok kezelésekor?
Ezt
nehéz megmondani. Egyértelmű, hogy mindig a konkrét esetben kell
eldönteni. Most kifejezetten az interneten előforduló jelenségekkel
szeretnék foglalkozni. Mindenekelőtt fontosnak tartom leszögezni, hogy
minden adatot, amit valamilyen módon a felhasználó generál személyes
adatnak tekintek és annak is kell tekinteni. (Még az utolsó látogatás
időpontját, a képernyő felbontását és más hasonló “technikai jellegű”
adatokat is!)
Galántai Zoltán (izé… Vizi Patkány) például elfogadhatatlannak tartja
a korábbi viselkedések elemzését célzott reklámok számára. Csak részben
tudok egyetérteni vele. Igenis az a vásárló és az eladó közös érdeke,
hogy a reklám célzott legyen. Elborzadunk a Minority Reportnak abban a
jelenetében, amikor a boltban a “hirdetés” megkérdezi a főhőst, hogy
elégedett-e a nemrég vásárolt ingével. Azt ellenben praktikusnak
találjuk, amikor az amazon.com termékeket ajánl számunkra.
Mi az eltérés a kettő között? A válasz egyszerű: az amazon.com csak
akkor tesz tippeket ha be vagyunk jelentkezve, azaz ezzel
hozzájárultunk ehhez. A bejelentkezett felhasználó viselkedését
véleményem szerint lehet marketingcélokból rögzíteni, de túlzásokba nem
szabad esni (erre még a nagyon laza törvényi szabályozás se ad
lehetőséget)!
Ugyancsak nem tartom etikátlannak a nem
bejelentkezett felhasználó viselkedését rögzíteni és ez alapján
személyreszabott tartalmat szolgáltatni neki. Ebben az esetben viszont
két dologhoz feltétlenül tartanunk kell magunkat. Az adatok egy rövid
idő után évüljenek el és kerüljenek törlésre (mondjuk miután a
felhasználó elhagyja az oldalt… azaz max. 1-2 óra múlva) illetve az
adatok csak az adott oldalra vonatkozzanak. [Ennek sajnos ellentmondanak olyan alapvető szolgáltatások, mint a serverlog, vagy a különböző statisztikai szolgáltatások.]
Azaz annak ellenére, hogy több oldal is az adsense-zel hirdet, a google
nem játszhatja meg azt, hogy azt figyeli, hogy melyik adsense-es
oldalról melyik adsense-es oldalra megyünk át. Régi elv az interneten,
hogy az oldal (itt: “site”, nem “page”) biztonság
és adatkezelés tekintetében egységként van kezelve. Ez nem véletlenül
van így és ezt tisztelni kell, mégis akkor is ha ez könnyen kijátszható!
Mondanom sem kell persze, hogy minden a felhasználó által átadott
személyes adatot a lehető legnagyobb biztonságban kell tárolni és
harmadik félnek átadni sem szabad. A kiemelten személyes adatokat
(email) pedig ha lehet mi se nagyon nézzük meg. Egyrészt ez
beszélyeztetheti az adatok biztonságát, másrészt meg nem illik.
[Nemrég az egyik oldalam fórumlistáját futottam át… iszonyú
lelkiismeretfurdalásom van a mai napig, Viszont most már tudom, hogy a
fél amerikai hadsereg és egy egész brazil okmányiroda regisztrált nálam
(35 .mil és egy tucat .gov.br email cím volt köztük).]
Update:
Azt ugye mondanom se kell, hogy az adott célra átadott email címet,
csak arra szabad felhasználni. Azaz ha valaki regisztrál a fórumunkba,
vagy hozzászól a blogunkba, az még nem jelenti azt, hogy a
hírlevelünket is meg akarja kapni.
Utolsó megjegyzések