Megannyi vita után néhány napja publikálták a legnépszerűbb szabad szoftver licenc a GPL legújabb változatát. In medias res le kell szögeznem számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy inkább egy “bugfix releaseről” beszélhetünk ebben az esetben, mint óriási újításról. ‘GPLv3′ tovább…
'jog' címke archívuma.
Az adatvédelem és a személyes adatok kezelése itthon (és amúgy szinte akárhol) nagyon gyenge lábakon áll. Ez főként annak köszönhető, hogy az esetleges ezen a téren elkövetett jogsértések és bűncselekmények esetén nincsen aki hatékonyan fel tudna lépni… a legtöbb amit egy témában jártas ember mondhat annyi, hogy “aggályos”, ami persze nem túl elrettentő. ‘4 dolog az új évre: 2, Hatékony fellépés a személyes adatok kezelésével kapcsolatban’ tovább…
Az év utolsó négy napjában négy egyszerű problémát szeretnék felvetni, amik remélem megoldódnak a következő évben. Sokan sokat szidják a közös jogkezelőt, mert sokat kell fizetni. De úgy érzem a legnagyobb negatívum nem ez, hanem a jogdíjak egyenlőtlen és logikátlan meghatározása. Ez nem (csak) azért aggályos, mert sokszor sok, hanem mert a piacot korlátozza és akadályozza a szabad versenyt az árképzés eltérő módszereivel. ‘4 dolog az új évre: 1, A közös jogkezelőnek fizetett díjak realizálása’ tovább…
Tudta az olvasó, hogy a Magyar Rádió archívumából szinte minden megrendelhető? Én eddig nem. Persze nem online, hanem postán, meg a megfelelő jogdíjak és költségek kifizetése után… de ha ez a helyzet, akkor az elmúlt hónap adásai miért vannak meg online, ingyen… azaz pontosabban a többi miért nem? ‘Rádió online’ tovább…
Sok helyen írtak róla és sok helyen butaságot, így gondoltam tisztázok néhány kérdést. Az Iceweasel tulajdonképpen egy Firefox variáns Linuxra néhány kisebb változtatással és extra funkcióval. Főként azzal szerzett magának ismertséget, hogy nem Firefoxnak hívják. ‘Az Iceweaselről’ tovább…
1980 június 16-án az Amerikai legfelső bíróság úgy döntött, hogy egy mesterségesen előállított élőlény képezheti szabadalom tárgyát. Az egyik cég a közeljövőben tervezi piacra dobni genetikailag módosított macskáit. Az azokhoz tartozó szigorú felhasználási feltételek (via Boing Boing) pedig külön kitérnek arra, hogy a macska vagy annak genetikai tulajdonságai nem képezhetik adásvétel tárgyát… A “másolásvédelemről” ivartalanítás gondoskodik. ‘Jogvédett élőlények’ tovább…
Jelentős bírságot szabtak ki a Virgin francia leányvállalatára, mivel az interneten olyan számokat is árusított amikhez nem lett volna joga. ‘Szerzői jogi bírság a Virginnek’ tovább…
Valószínűleg a legtöbb olvasóm már hallott a PirateBay körüli kabaréról. Most röviden azt szeretném összefoglalni, hogy hogyan lehet egy (amúgy sem) egyszerű ügyből apró hibák százaival totális káoszt kihozni.
Korábban már elég sokat írtam a témáról, akit érdekel elég sok információt szerezhet az ügyről a p2pinfo hasábjain. (Természetesen más magyar internetes lap is foglalkoztak a témával, de vagy nagyon röviden vagy tele hibákkal…)
Az ügy azért érdekes, mert minden fél, ami elkövethetett hibát el is követett, méghozzá elég súlyosakat. Thomas Bodström igazságügyminiszter (sajtóértesülések szerint) áprilisi Fehér Házi látogatása “hatására” elkezd nyomulni az ügyben és államtitkárán keresztül utasítsa a rendőrséget egy határozottabb fellépésre. Ez alapból öngyilkosság, hiszen mindenki külpolitikai okokkal fogja összekapcsolni. Másrészt viszont alkotmányellenes, hiszen ő “felügyeli” a rendőrséget, nem feladatokkal látja el.
A rendőrség az ügyészség segítségét kéri, akiktől meg is kapják. Ez elég furcsa lévén 2004-ben már volt hasonló akció az oldal ellen, amit ejtettek. Azóta ugyan változtak a szerzői jogi törvények, ám a ezek nem érintették közvetlenül az oldalt. Valószínűleg több megfontolásra lett volna szükség.
A rendőrség a bíróság segítségével határozatot szerez tehát a PRQ szervertermeiben a Piratebay eszközeinek lefoglalására. A helyszínen azonban kissé lelkessé válnak és a (gondosan felcímkézett) kérdéses szerverek mellett mindent elvisznek ami “távolról is elektronikus”. Nagy technikai igénye van a PirateBaynek, de több mint 100 szerverre nincs szüksége. A rendőröknek ez nem tűnt fel. Ezzel elérték hogy a (piratebay üzemeltetőinek tulajdonában lévő) cég gigantikus kártérítési pert indítson az állam ellen. Erre minden joguk megvan, hiszen a rendőrök túllépték a határozat kereteit és anyagi kárt okoztak nekik (és ügyfeleiknek).
Szintén problémák merültek fel az adminisztrátorok kihallgatása során. A rendőrség ugyanis nem volt túl felkészült abból hogy mivel is vádolják meg őket. Ha egyáltalán ez történt. Ugyanis DNS mintát vettek mindenkitől, ez pedig csak akkor lehetséges ha olyan bűncselekménnyel vádolják meg őket, amiért börtön is kiszabható. Ellenben a kirendelt (?) ügyvédet megtagadták tőlük, ami csak olyan esetben lehetséges, ha nem kaphatnak tettükért börtönbüntetést. Ezzel és a lefoglalás során elkövetett szabálytalanságokkal már valószínűleg nem nagy dolguk a védőknek ejtetniük az ügyet.
Persze arról nem is beszélve, hogy mindössze három nappal később az oldal már újra ment.
A legérdekesebb azonban szerintem az ügy politikai visszhangja. Az akciónak sikerült akkora port kavarnia, hogy ez egy olyan fontos politikai kérdés lett, hogy valószínűleg a szeptemberi választásokat is jelentősen befolyásolni fogja. A főként internethez kapcsolódó szerzői jogi ill. privacy kérdésekre “szakosodott” (sokat mondó nevű) Kalóz Pártnak az akció következtében több tagja lett mint a legtöbb parlamenti pártnak. Több más párt (beleértve parlamentieket is) pedig a programjába vette a “fájlmegosztás-kérdés” megoldását. Legtöbbjük (leghatározottabban a 4%-ért küzdő Zöld Párt) úgy módosítaná a törvényeket, hogy az “legalizálódjon”.
Mindenütt vannak olyan kérdések amikhez csak egész finoman szabad hozzányúlni. A világ internetpenetráció szempontjából egyik élenjáró országában kicsit finomabban kellett volna kezelni egy ilyen ügyet.
Itthon nem sokat hallani az EFF vs. AT&T ügyről pedig lenne mit
mesélni. Hibának érzem, hogy eddig ezen a blogon nem volt róla szó, de
most egy olyan mellékszál van kialakulóban, amit nem tudok nem kihagyni.
A Wired ugyanis publikált az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat
annak ellenére, hogy hosszú vita után a bíróság úgy döntött az ügy
mehet, de a dokumentumok nem nyilvánosak. Ryan Singel oknyomozó
riporternek valahogy ennek ellenére sikerült beszereznie az egyik fő
tanúnak, Mark Kleinnek a vallomását.
Az ügy lényege egyszerű. Az Egyesült Államokban (mint a legtöbb
országban) az internet- és más hálózati szolgáltatók készíthetnek
logokat a felhasználók tevékenységeiről, azaz hogy ki kivel emailezik,
ki milyen oldalakat néz meg stb. Ám mivel ezek rendkívül bizalmas
adatok nem adhatják ki azokat senkinek. Még igazságszolgáltatási
(végrehajtási, kémkedő, egyéb állami) szervezetek felé is csak akkor
van erre lehetőségük ha van rá megfelelő engedélyük egy bírótól (kb.
mint nálunk a házkutatási határozat).
Történt azonban hogy az AT&T (és valószínűleg sok más hasonló
szolgáltató) úgy gondolta, hogy jobb a békesség az állami szervekkel:
ők bizony korlátlan elérést biztosítanak az NSA-nek ezekhez az
adatokhoz, minden bírósági szórakozás nélkül. Ez minden jószándékú
ember hátán felállítja a szőrt, de azért nem kell teljesen paranoiásnak
lenni ahhoz, hogy ezt reálisnak érezzük. A probléma ott volt, hogy ez egy (volt) alkalmazotton keresztül napvilágra került.
Az ügy (sok állomáson keresztül pl.: New York Times) meg sem állt, az ilyen dolgokra nagyon pipa EFF-ig. ők úgy
vélték, hogy az egyszerűség kedvéért nem az NSA-t fogják reménytelenül megpróbálni megalázni egy
csomó szenvedés, titkos dokumentumokkal meg miegymással szórakozás
közben, hanem inkább (nem utolsó sorban az elrettentés kedvéért is) az
AT&T-t veszik célba, elvégre tulajdonképpen az a ludas.
Az ügy innen érdekességekben igen, fordulatokban azonban nem túl
gazdag. Nagy vonalakban az AT&T megpróbált mindent megtenni, hogy
megakadályozza hogy konkrét bizonyítékok is kikerüljenek és
körömszakadtáig ragaszkodott hozzá, hogy üzleti titok, államtitok,
miegymás. A Fehér Ház később szintén megpróbált enyhén nyomást
gyakorolni az ekkora már elég nagy port felkavaró esetre. Nemrég az
ügyben eljáró bíró úgy döntött, hogy igenis megalapozott a gyanú és az
ügyhöz bizonyítékokra van szükség, ám szeretett volna a legkevesebb
nyilvánossággal eljárni, így mindent elkövetett (jogilag), hogy az eset
anyagait ne lehessen nyilvánosságra hozni. Ez persze sem a sajtónak,
sem az EFF-nek nem tetszett, de hát ez van…
Ryan Singel azonban (névtelen, az ügyhöz közeli forrásból) hozzájutott
a koronatanú vallomásához és néhány más leíráshoz. A Wired magazin pedig (miután leírásuk szerint megmutatták
egy független szakértőnek, aki nem találta veszélyesnek a dokumentumot)
leközölte. A vallomás ismeretében az ügy iránti érdeklődés valószínűleg
újra nőni fog. A dokumentumban technikai részletek leírások és más nyalánkságok is találhatóak.
Utolsó megjegyzések